A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén
Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén 163 megházasodott, házastársuk személyében kézműves vők kerültek a családba. Egyikük neve már 1852-ben is előfordul (1857-ben ház- és járadékbirtokosként szerepel), másikukat 1857-ben is iparosként írták össze, így a harmadik, Bercsinszky Pál az egyedüli, akivel a három közül ki lehet egészíteni az 1857-es kézművesek listáját, s aki csak 1857 szeptemberében „nősült be" a Dittel családba. Az 1852-es összesített névsor alapján tehát 43 kézművest lehetett 1857-ben megbízhatóan azonosítani. 3. Ez utóbbi 43 fős névsort összevetve az 1857-es népszámláláskor iparosként összeírtakkal, 13 olyan kézművest találtam, akik 1852-ben nem találhatók egyik listán sem, tehát feltehetőleg 1852 után telepedtek le Tornán - ezt a céhiratok és az anyakönyvi bejegyzések is megerősítették. 4. Megvizsgálva a tornai anyakönyv 1852 és 1857 közötti házassági bejegyzéseit, 4 olyan személyre bukkantam, akiket az anyakönyvben kézművesnek tüntettek fel, viszont 1857-ben különböző „nem iparos" rovatokba sorolva találjuk őket (napszámos, ház- és járadékbirtokos, földbirtokos, egy esetben pedig „egyébféle férfi személyek 14 éven felül"), a fenti (1-3.) forrásokban pedig nem szerepelt a nevük. 5. Az 1869. évi népszámlálás kézműveseinek névsorát (és a házszámokat) is összevetettem az 1857. évi tornai lakónévsorral. Bár nagyságrendi változást ez a müvelet már nem eredményezett, mégis az 1857. évi népszámlálás Torna mezővárosi végrehajtásának fontos sajátosságaira vetett fényt. Torna 1857. évi összeírásakor - nem zárható ki, hogy máshol a tornaitól bizonyos fokig eltérő „értelmezésben" hajtották végre népszámlálást-majdnem kivétel nélkül csak a háztartásfőket sorolták be egymástól elkülöníthető foglalkozási rovatokba, míg a családtagokat - akkor is, ha már nagykorúak voltak - mindössze két kategóriába sorolták: „egyébféle férfi személyek 14 éven felül" és „egyébféle nők és gyermekek". így a már felnőtt családtagok foglalkozása és a segítő családtagok száma sem állapítható meg. Ettől eltér az „albérlők" (lakók, kosztosok, akik nem álltak a háztartásfővel rokoni viszonyban) besorolása. (1852-ben és 1869-ben az apa mellett a fia foglalkozását is feltüntették, amennyiben kézműves volt és egy házban éltek.) Az 1869. évi népszámlálás háztartási lajstromai alapján viszont nagy biztonsággal meg lehet állapítani, hogy ki az, aki 1857-ben valamelyik kézműves (vagy özvegye) családja- ban már felnőttként jelen volt és 1869-ben iparos mesternek írták össze. Ezzel a módszerrel újabb három kézművest lehetett azonosítani 1857-ben. Az 1869. évi népszámlálás fölvételi ívei tulajdonképpen az 1857. évi bejelentési jegyeknek feleltethetők meg szerkezetüket tekintve, 19 hisz itt az egyes foglalkozási megnevezéseket még nem összevont főcsoportok rovataiba sorolták, hanem az 19 DÁNYID. 1993. 106-107.
