A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén
162 Ipar és társadalom Pozsgai Péter hető, hogy Torna mezőváros esetében a fölvételi ívek 18 foglalkozási csoportja közül melyikbe milyen foglalkozásokat is sorolhattak. 18 Az itt található foglalkozási csoportok, mint többnyire túlságosan is általános kategóriák, csak áttekintő képet nyújtanak a lakosság foglalkozásszerkezetére vonatkozóan (ld. erre a 13. lábjegyzetben írottakat). A 20 tornai iparosként összeírt kézműves mesterségéről nem tudunk meg közelebbit a felvételi ívek alapján. A „lappangó" tornai iparosokat több kiegészítő forrás és a népszámlálás íveinek egybevetésével lehetett azonosítani. 1. Először a népszámlálási ívekhez mellékelt helységbeli idegenek tábláját vizsgáltam meg, amelyben 15 legény és 13 inas szerepel, mint akik a népszámlálás idejénjelen voltak, de Tornában nem voltak honosak, s akiket 21 kézműves foglalkoztatott. Az összeírt idegenekről, a nevük, születési évük és helyük, vallási hovatartozásuk, foglalkozásuk és családi állapotuk mellett azt is feltüntették, hogy melyik házban és azon belül melyik lakrészben (lakófél) laknak, ezért pontosan meg lehetett állapítani, hogy kinek a háztartásához tartoztak. Az így „beazonosított" 21 iparos-háztartásfőből 11-et nem kézművesnek írtak össze a felvételi íveken (9 ház- és járadékbirtokos, 2 földbirtokos). A már említett 20 jelenlévő kézművessel, akiket iparűzőként írtak össze, így 3 l-re „szaporodott" az iparosok száma. Ezzel együtt, az 1852-ben összeírtak számához képest ez a szám is nagyon alacsonynak tűnt. 2. Az 1852-es összesített kézművesnévsorból (74 fő) 42 kézműves volt biztosan azonosítható - név és házszám alapján - az 1857-es népszámlálás lajstromain. További 13 esetben a kézműves családfő már elhunyt, de özvegye, illetve családja szerepel a felvételi íveken, 18 iparosnak egyáltalán nincs nyoma a népszámlálási íveken, egy esetben pedig nem lehet megbízhatóan megállapítani az azonosságot (többször is előforduló család- és keresztnév és a nagy házszámkülönbség miatt). Az anyakönyvek segítségével megvizsgálva az említett 13 háztartást megállapítható, hogy abban a három esetben, amikor az elhunyt kézműves lánya időközben 18 Az is lehetséges, hogy közvetlenül a fölvételi ívekbe írták az összeírt lakosság adatait, s nem a bejelentési jegyek adatait vezették át. Ebben az esetben kirendelt „országfejedelmi biztos" hajtotta végre a számlálást a községi elöljáró kíséretében („Szabály a népszámlálások teljesítése iránt" 16. ill. 31.§. Közli DÁNYI D. 1993. 102-103.) Mindenesetre a fölvételi íveken két községi elöljáró aláírásai szerepelnek, Kanyurszky József bíróé és Gabos Sámuel tanácsosé - az előbbi szíj- és nyereggyártó mester, az utóbbi pedig mészáros -, ez azt valószínűsíti, hogy a számlálás lebonyolításában és (esetleg) az összesítésben is közreműködtek (MÜLLER GY. - VAHOT I. 1856.). A pontos adatok bevallása nyilvánvalóan nem állt érdekében sem az összeírtaknak, sem a községi tisztviselőknek. A katonai utánpótlás felmérése bevallott célja volt a bécsi adminisztrációnak, az állatösszeírás és a háztulajdon felmérése miatt pedig a lakosság jogosan tarthatott az adóterhek növekedésétől. Az 1857. évi népszámlálás föllelhető felvételi ívei ennek ellenére a múlt század közepének legértékesebb társadalomtörténeti forrásai közé tartoznak. Az eltérő területi adatfelvételek torzításának mértékét kiegészítő források segítségével lehet megbecsülni.
