Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság története a Holokauszt után

A zsidó egyház helyzete Nógrád megyében i\ A felszabadulás előtt 2200 zsidó élt a megyében. A fasiszta deportálások és munkaszolgálat következtében a megye zsidóságát nagy vérveszteség érte. Jelenleg kb. 50 zsidó család él a megyében, lélekszámuk mintegy 140—150 fő. Ebből Salgótarjánban 35 család van és kb. 100-110 fő. A többi a megye különböző településein, szórványokban él. Önálló hitközség (elöljárósággal) Salgótarjánban és Balassagyarmaton van. Imaházuk is csak e két helyen van. Salgótarjánban a hitközség elnöke dr. Szálkai Géza nyugalmazott főorvos. A városban széles körben ismert, köztiszteletben álló, haladó gondolkodású személy, tagja az Országos Intézőbizottságnak is... A salgótarjáni imaházban főként a tavaszi, nyári időszakban tartanak istentiszteleteket, ahol csak helyi felolvasó szerepel. A temetésekre rabbit korábban Gyöngyösről, újabban a fővárosból kérnek. A hosszúnapi, húsvéti, pünkösdi rendezvények a legnépesebbek, de ekkor sincsenek az istentiszteleteken többen 30-40 főnél. A hitközség tagjai zömmel neológok, és csak az egyházi adó megfizetése formájában tartanak formális kapcsolatot a hitközséggel. Viszonylag sok a zsidók és más felekezetűek vegyes házassága, a hitközség tagjai túlnyomórészt öregek. Emiatt a hitközség tagjainak száma fokozatosan és tartósan csökken. Az ortodox zsidók már csaknem kihaltak, jelenlegi számuk mindössze 5—6 fő. A kóser kosztot a fővárosból szerzik be, és a pluszköltségek miatt a hitközség ezeket rendszeresen segélyezi. Azonos házaspárok esetében is előfordul, hogy csak az egyik fél rituális kóser, a másik fél csak formálisan zsidó, illetve neológ vagy más felekezetű. A zsidó hitközség, általában a megye zsidó lakosságának politikai magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. A hitközségek vezetői, elöljárói, tagjai a MIOK [Magyarországi Izraeliták Országos Képviselete} irányvonalát elfogadják, a hitközségek ennek megfelelően működnek. A salgótarjáni hitközség tagjainak izraeli kapcsolatairól pontos ismereteink nincsenek. Annyit tudunk csak, hogy néhány családnak vannak Izraelben rokonai, hozzátartozói. Ezekkel levelezés útján tartják a kapcsolatot, esetenként személyesen is találkoznak. Az elmúlt években átmenetileg negatív visszhangja volt a gyülekezetben annak, hogy az Izraelben élő rokonok nem kapták meg Magyarországra a beutazási engedélyt. Emiatt úgy tudtak egymással találkozni, hogy Romániában állapodtak meg a találkozás helyében és időpontjában. (A Lőwi család és a testvérek.) Időközben más, Izraelben élő hozzátartozók hazalátogathattak, így jelenleg politikai probléma e tekintetben a zsidók körében nincs. A cionizmusnak {a zsidók Izraelbe költöztetésére törekvő mozgalomnak} konkrét megnyilvánulásaival egyébként helyi politikai szerveink, vezetőink nem találkoztak. A zsidók politikai magatartásával kapcsolatban a belügyi elvtársaknak sincs kifogása vagy érdemi észrevétele. Salgótarján, 1980. február 22. Kiss István egyházügyi titkár (A Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága Egyházügyi Hivatalának iratai, 16. doboz, VIII.) X;Í