Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A salgótarjáni zsidóság története a Holokauszt után
A ma ismert második világháborús károk Í i városban A kárt szenvedett vállalat, intézmény stb. neve Akár mértéke (pengőben) Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. 12:378 242 Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 5 008 600 Salgótarjáni Vasötvözetgyár 257 000 Hirsch-gyár 1 000 000 Salgótarjáni Síküveggyár 250 470 Hungária Villamossági Rt. 226 300 Postahivatal 82 882 Salgótarján város üzemei (kertészet, vágóhíd például) 350 000 Salgótarján Városi Tűzoltó-parancsnokság 361 975 Pénzügyőrség 136 500 Honvédlaktanya 500 000 Városi középületek (hidak, vasút, közművek stb.) 500 000 Zsidók üzletei, lakóházai 17 889 860 (Salgótarján története. 1972, 260. oldal.) A könnyű prédának számító, gazdátlanul maradt zsidó üzletekben és magánházakban tetemes károk keletkeztek a második világháború idején, s iszonyatos volt az emberi veszteség is, amelyet a salgótarjáni zsidóság elszenvedett. Mit találtam itthon? Nagyon kevés ember volt. Már az első nap megtudtam, hogy Kilczer Béla a polgármester. A zsidó fiúk közül talán én voltam, aki legelőször hazajött 1945. február 15-én. De volt olyan, aki itt bujkált a STC-pálya alatt... Az egész városházi apparátusból {személyzetből] alig volt valaki, akire most vissza tudok emlékezni. Az egész apparátus vagy elment a németekkel, vagy bevonult katonának, vagy éppen az oroszok elől menekült el. De nagyonnagyon kevés ismerős volt. Akkor én elmentem Kilczerhez, hogy adjanak valami munkát. így kerültem én akkor a városházára. Örültek, hogy volt egy ember, akit be tudtak fogni, mert itt élet nem' volt. Milyen körülmények voltak? Hogyan dolgoztunk? Úgy, hogy ez a város úgy ki volt fosztva, ennek még sárgaborsója meg babja sem volt. -••'-'-y> •• (Hídváry István interjúja • • ' .» '• • Z. Gy.-vel. Részlet.) A tetűt megúsztam egészen addig, j ja-g míg Tarjánba értem. Este értem ide, L_ nem volt hová menni, bementem a rendőrségre. Ott lefektettek egy priccsre, ott szereztem aztán tetűt... Végeredményben nekem a legrosszabb, vagy a kizárólag rossz az volt, ami a hozzátartozóimmal történt. Ez volt rossz. Úgyhogy a háború után aztán kezdték sokan keresni az igazságtalanságokat okozókat, fájlalták a rajtuk esett emberi és vagyoni sérelmeket. Engem egyszerűen nem tudott érdekelni. Nekem mindegy volt, hogy ki vette birtokba a lakásunkat meg a bútort, az engem teljesen érdektelenül hagyott... Mi öten voltunk testvérek, három lány és két fiú. A legidősebb, a Terka nővérem egymásfél éVvel volt idősebb nálam, Vácon volt férjnél, őt onnan vitték el. Volt két húgom, Anna és Erzsébet, ők fényképészek voltak, a műtermük az Erzsébet téren volt. Ők nem voltak férjnél. László öcsém Pesten volt, a Hungária Műtrágyagyárban dogozott, de a háború éveiben már nagyobbrészt Vácon élt a nővéreméknél, és őt is onnan hurcolták el. És mind-mind, a szüleimmel, rokonaimmal együtt, egytől egyig mind elpusztultak. (Hídváry István interjúja A. G.-vel. Részlet.) 69
