Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

Idehaza, miután elindult velük a halálvo­nat, megkezdődött a tulajdonos nélkül ma­radt zsidó vagyonok feletti marakodás. Egyre többen jelentkeztek zsidó vagyontár­gyakért. Egy részüket elperelték (perbe fog­ták az elhurcolt, a tárgyaláson ezért természe­tesen megjelenni nem tudó zsidókat, így ka­parintották meg értékeiket), más részüket pedig ősztől kezdődően, amikor a sajtó azt a rémhírt terjesztette, hogy a piaci drágaságot a zsidók okozták felvásárlásaikkal, elárverezték. Idéző hirdetmény A salgótarjáni királyi járásbíróság köz­hírré teszi, hogy dr. Varga Kálmán ügy­véd salgótarjáni lakos felperesnek Fischer Mór kereskedő, jelenleg ismeret­len helyen tartózkodó volt salgótarjáni lakos alperes ellen 498 P [pengő] tőkejá­radék iránt indított perében a per felvé­telére és érdemleges tárgyalására határ­napot tűzött, és felhívta a feleket, hogy 1944. évi október 31. napján délelőtt 9 órakor hivatalos helyiségében (Vaskapu utca 1. sz., I. emelet 11. ajtószám alatt) jelenjenek meg, egyszersmind pedig Fischer Mór alperes részére, aki ismeret­len helyen tartózkodik, ügygondnokul dr. Tóth József ügyvédet (lakik Salgótar­ján, Losonci út) nevezte ki. A bíróság felhívja az alperest, hogy a fent megjelölt határnapon és órában sze­mélyesen vagy képviseletre jogosult és igazolt meghatalmazott által jelenjen meg, mert ellenkező esetben az ügy­gondnok fog helyette eljárni. Salgótarján, 1944. szeptember 20. napján Dr. Miggisch s. k. járásbírósági elnök A kiadmány hiteléül Hajdú s. k. (A Munka, 1944. október 7., 4. oldal.) rí A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom salgótarjáni szervezete részére 150 személy és családtagjai számára ruhaneműket, háztartási és felszerelési cik­keket a zsidó vagyonból kiutalok. Salgótarján, 1944. november 20. Rátky Béla polgármester (Salgótarján Megyei Város polgármesterének iratai, 17.390/1944.) Amit meg kell írni! A jelen sorok szerény írója hosszú-hosszú hónapokon keresztül élénk figyelemmel kí­sérte a háziasszonyok azon fárasztó szorgos­kodását, hogy miként tudják férjeik kerese­ti viszonyaihoz mérten a háztartáshoz szük­séges élelmicikkeket beszerezni. Amikor a salgótarjáni zsidók még itt tartózkodtak és a hatóság egymás után maximálta [korlá­tozta] az élelmicikkeket, ezek a piacról egyik napról a másikra mindig eltűntek. El­tűntek pedig azért, mert a falusiak hamaro­san rájöttek arra, hogy miként lehet a piac­ra szánt áruikat busás haszonnal értékesíte­ni. Egyszerűen az árukat nem a piacra vit­ték, hanem egyenesen zsidóházakhoz, ahol minden mennyiséget megvettek. Megvet­ték még akkor is, ha arra szükség nem volt, mert az volt a cél, hogy minél több árut vonjanak el a keresztény közönség elől. Amikor — hála Istennek — a zsidókat Salgótarjánból elvitték, mindenki azt gon­dolta, hogy a helyzet javulni fog. Javult is egy-két hétre. Rég nem látott élelmicikkek jelentek meg a piacon, de a helyzet ismét megváltozott. A falusiak nagy része egymás után talált olyan privát házakat, ahol a piac­ra szánt árukat továbbra is a legfeketébb áron tudták értékesíteni. Megint eltűnt a piacról minden... (A Munka, 1944. október 21., 2-3. oldal.) 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom