Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság sorsa Magyarország német megszállását követően

Idehaza, miután elindult velük a halálvonat, megkezdődött a tulajdonos nélkül maradt zsidó vagyonok feletti marakodás. Egyre többen jelentkeztek zsidó vagyontárgyakért. Egy részüket elperelték (perbe fogták az elhurcolt, a tárgyaláson ezért természetesen megjelenni nem tudó zsidókat, így kaparintották meg értékeiket), más részüket pedig ősztől kezdődően, amikor a sajtó azt a rémhírt terjesztette, hogy a piaci drágaságot a zsidók okozták felvásárlásaikkal, elárverezték. Idéző hirdetmény A salgótarjáni királyi járásbíróság közhírré teszi, hogy dr. Varga Kálmán ügyvéd salgótarjáni lakos felperesnek Fischer Mór kereskedő, jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó volt salgótarjáni lakos alperes ellen 498 P [pengő] tőkejáradék iránt indított perében a per felvételére és érdemleges tárgyalására határnapot tűzött, és felhívta a feleket, hogy 1944. évi október 31. napján délelőtt 9 órakor hivatalos helyiségében (Vaskapu utca 1. sz., I. emelet 11. ajtószám alatt) jelenjenek meg, egyszersmind pedig Fischer Mór alperes részére, aki ismeretlen helyen tartózkodik, ügygondnokul dr. Tóth József ügyvédet (lakik Salgótarján, Losonci út) nevezte ki. A bíróság felhívja az alperest, hogy a fent megjelölt határnapon és órában személyesen vagy képviseletre jogosult és igazolt meghatalmazott által jelenjen meg, mert ellenkező esetben az ügygondnok fog helyette eljárni. Salgótarján, 1944. szeptember 20. napján Dr. Miggisch s. k. járásbírósági elnök A kiadmány hiteléül Hajdú s. k. (A Munka, 1944. október 7., 4. oldal.) rí A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Mozgalom salgótarjáni szervezete részére 150 személy és családtagjai számára ruhaneműket, háztartási és felszerelési cikkeket a zsidó vagyonból kiutalok. Salgótarján, 1944. november 20. Rátky Béla polgármester (Salgótarján Megyei Város polgármesterének iratai, 17.390/1944.) Amit meg kell írni! A jelen sorok szerény írója hosszú-hosszú hónapokon keresztül élénk figyelemmel kísérte a háziasszonyok azon fárasztó szorgoskodását, hogy miként tudják férjeik kereseti viszonyaihoz mérten a háztartáshoz szükséges élelmicikkeket beszerezni. Amikor a salgótarjáni zsidók még itt tartózkodtak és a hatóság egymás után maximálta [korlátozta] az élelmicikkeket, ezek a piacról egyik napról a másikra mindig eltűntek. Eltűntek pedig azért, mert a falusiak hamarosan rájöttek arra, hogy miként lehet a piacra szánt áruikat busás haszonnal értékesíteni. Egyszerűen az árukat nem a piacra vitték, hanem egyenesen zsidóházakhoz, ahol minden mennyiséget megvettek. Megvették még akkor is, ha arra szükség nem volt, mert az volt a cél, hogy minél több árut vonjanak el a keresztény közönség elől. Amikor — hála Istennek — a zsidókat Salgótarjánból elvitték, mindenki azt gondolta, hogy a helyzet javulni fog. Javult is egy-két hétre. Rég nem látott élelmicikkek jelentek meg a piacon, de a helyzet ismét megváltozott. A falusiak nagy része egymás után talált olyan privát házakat, ahol a piacra szánt árukat továbbra is a legfeketébb áron tudták értékesíteni. Megint eltűnt a piacról minden... (A Munka, 1944. október 21., 2-3. oldal.) 67