Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

Beilleszkedési kísérletek és a zsidógyűlölet kibontakozása Salgótarjánban

1936-ban kezdtem járni a tarjáni gimnáziumba, és az biztos, hogy az ötödik gimnáziumot akkor végeztem, amikor már az 1939-es évi zsidótörvény életbe lépett Akkor nem volt tanácsos továbbtanulni, ezért családi döntés alapján szakmát tanultam, méghozzá géplakatos szakmát Óbudán, ahová családi kapcsolatok révén sikerült bekerülnöm. Egyébként sehová se fogadták szívesen akkoriban a zsidókat, hogy lakatostanoncnak felvegyék, még ahhoz is kellett valami ismeretség. (Hídváry István interjúja W E.-vel. Részlet.) A város és az egész ország zsidósága kétségbeesetten igyekezett kiutakat keresni kilátástalanná váló helyzetéből. A nehéz idők egyesekből a hitükhöz való még erősebb ragaszkodást, a befelé fordulást váltották ki. A salgótarjáni zsidó szent egylet elnöke így könyörgött hittársaiért 1940 elején: „...súlyos megpróbáltatások és a rettenetes gazdasági válság parancsszava arra kötelezett bennünket, hogy anyagi romlásba jutott testvéreinknek hathatós segítséget juttassunk... A Mindenható hárítsa már végre el rólunk a súlyos megpróbáltatáso kat, melyben napjainkban oly bőven van sajnos részünk, és küldje el számunkra a békesség áldását!" Egy másik lehetőségként a társadalom nem zsidó rétegeihez való hasonulásuk, a már említett asszimiláció sejlett fel, azonban a Vészkorszak közeledtével egyre több akadály tornyosult a zsidók beolvadása elé. A húszas évektől mind ritkábban Herzl Tivadar és nehezebben engedélyezték, 1939-ben pedig megtiltották nevük magyarosítását, s bár a zsidótörvények és a német megszállás idején pánikszerűen keresztelkedtek meg félelmükben, faji alapon történő megkülönböztetésüket, majd meggyilkolásukat ezzel sem tudták megakadályozni. Sokakban megingott az asszimilációs út sikerébe vetett hit, a zsidó közösségből való kiszakadás lehetősége számukra egyre inkább illúziónak tetszett. Nem fogadta be őket az a társadalom, amelyért ősi hagyományaikat feladhatták volna, s a hazájukban száműzötté válókban lassanként egyfajta zsidó nemzeti öntudat érlelődött meg. A Budapesten született Herzl Tivadar 19- század végi álma, egy saját zsidó állam megteremtésének gondolata azonban megosztotta őket: a hazájukhoz végsőkig ragaszkodók ellenezték a tervet, míg mások Palesztina megszületésében a túlélés egyetlen esélyét látták. o Jegyzőkönyv utólagos anyakönyvi bejegyzés alapjául szolgáló bejelentésről: Megjelent, dr. Gádor Ferenc, akinek vallása izraelita, életkora 48, állása (foglalkozása) ügyvéd, lakóhelye Salgótarján, és akit alulírott anyakönyvvezető személyesen ismer, igazolta s bejelentette, hogy bátyja, a Salgótarjánban 1887. június 6-án született Gádor Zoltán az idecsatolt lelkészi bizonyítvány tanúsága szerint az izraelita vallásról 1937. szeptember 29-én a római katolikus vallásra tért át. (Jelzet nélkül az izraelita hitfelekezet anyakönyvében.) 51