Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A zsidóság Salgótarján szolgálatában

sem engedték), hanem zsidóellenes töltést is kaptak. A két világháború között a szociáldemokrácia visszaszorult a helyi politikai életben, s így aztán háttérbe kerültek a zsidó származású szociáldemokraták is. Hiába alakult Salgótarjánban titkárságuk Deutscher Károly vezetésével, a képviselő-testületi választásokon súlyos vereségeket szenvedtek, 1932-ben pedig inkább vissza is léptek. Deutscher Károly Ekkor már erős zsidóellenes hangulat uralkodott az egész országban. A Horthy-rendszer (1920-1944) egyebek mellett azzal vádolta őket, hogy elárulták hazájukat, amikor az első világháború utáni zűrzavaros állapotokat úgymond arra használták ki, hogy a gazdasági mellé a politikai hatalmat is megkaparintsák. Őket tették felelőssé még az ország megcsonkításáért, Trianonért is. Munkáslevél Vajon annyi borzalmas balsiker után nem volna-e tényleg jobb és biztosabb módszer keresztény és hazafias nemzeti alapon keresni a munkásnép boldogulását, mint a hitet és hazát tagadó forradalmi szociáldemokrata program ukázai [parancsai) szerint? Haller képviselő úr [Haller István keresztényszocialista politikusként többek között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt a Friedrich-kormányban. O terjesztette be a numerus claususról szóló törvényjavaslatot.) nagyon meggyőzően mutatott rá, hogy a nemzetközi eszmék mételyező [rontó) ereje csavarta ki a magyar katona kezéből az önvédelmi fegyvert, ez hozta reánk az országvesztő Trianont, mely lehengerelte a védtelen népet s megrabolta minden vagyonunkat. A munkásnak nincsen munkája, kenyere, mert nincs országunk, nincs iparunk, nincs bányászatunk. Mi eddig a kenyértelenség miatt az urakat tanultuk szidni és okolni a „Népszavából", amely azt hirdette, hogy hazát hinni és szeretni, vagy éppen védelmezni elavult maradiság ma, amikor a nemzetköziségé a jövő. De hát nem ellentmondás-e az, hogy a kormánytól, az országtól, attól a magyar földtől követeljük kenyerünket, amelyet a nemzetköziség címén ezerszer megtagadtunk? Vagy nem esztelenség-e azzal kezdeni az új házba való beköltözést, hogy előbb leromboljuk azt? Azon is sokat tűnődtem már, hogy miért volt a nemzeti tanács húsz tagja közül tizenkettő zsidó, miért volt a kommunista vezérek nyolcvan százaléka zsidó, élükön Kun (Kohn) Bélával, a koronázatlan zsidó királlyal, miért imádjuk ma is leborulva a Rothensteinokat és Propper elvtársakat [Propper Sándor és Rothenstein Mór szociáldemokrata, illetve szakszervezeti vezetők voltak), miért nem gondoljuk meg, hogy maga Marx, Engels, Lasalle is zsidók voltak, és miért leszünk az ő kedvükért mi is nemzetköziek, mikor magyaroknak születtek anyáink? Vagy nem volna-e tényleg jobb keresztény nemzeti alapon küzdeni azon nagytőke ellen, amely túlnyomó részben szintén idegen kezekben van? ... Tarjáni András felvilágosult fémmunkás (A Munka, 1926. március 6., 3. oldal.) 38