Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A zsidóság Salgótarján szolgálatában

Egy negyvennyolcas honvéd orvos ünneplése Salgótarjánban szép ünnepély folyt le szombaton délelőtt. Egy ősz orvost ünnepeltek, aki a nagy időkben mint orvos és mint katona szolgálta a hazát, és akinek önfeláldozó hazaszeretetéért sokévi keserves rabsággal kellett megbűnhődnie. Jungmann Mihálynak hívják az érdemes orvost, akinek ötvenéves orvosi jubileumát ünnepelte ma Salgótarjánban Nógrád vármegye közönsége és vele az egész ország. Az ünnepeltet az ország minden részéből elhalmozták üdvözlő táviratokkal és levelekkel. A délelőtt folyamán az egész vármegye küldöttségileg tisztelgett az ünnepeltnél, aki meghatva köszönte meg a megemlékezést. Délután a városházán díszközgyűlés volt, amelyen a gyönyörű ajándékokat adták át dr. Jungmannak. A közgyűlésen Ruttkay Sándor evangélikus lelkész fölolvasta az ünnepelt életrajzát, amelyből említésre méltó, hogy a szabadságharcz leverése után évekig sínylődött nehéz rabságban Aradon, ahol sorsát kegyetlen bánásmóddal még nyomorúságosabbá tette embertelen börtönőre, az akkori aradi várparancsnok. Este díszvacsora volt Jungmann tiszteletére, amelyen az ünnepelt hét felnőtt gyermeke társaságában jelent meg. Az ünnepély minden ízében lélekemelő volt. A vármegye közönsége egy szívvel-lélekkel, nagy szeretettel ünnepelte az ősz bajnokot, aki dolgozott, harczolt és szenvedett a hazáért. Érdemes embert méltón ünnepeltek, csak egyet felejtettek ki az ünnepély programjából, a magasabb helyről való kitüntetés átadását. (Salgótarjáni Lapok, 1902. július 20., 1—2. oldal, a Pesti Hírlap idézett cikke.) lyen egyházi szolgálatot láttak el, foglalkozásukként ezt jelölték meg. Közülük a Pozsonyból származó rabbit, Deutsch Mózest már megismerhettük. Rajta kívül itt említhetőek a különösen szép ortodox nevet viselő írom Meilech kántor, valamint más kántorok, alkántorok, és zsidó vallásmagyarázók, teológusok is. Egyikük egyenesen Egyiptomból, Kairóból érkezett Magyarországra, s gyöngyösi feleséget választva telepedett le városunkban. Hozzájuk hasonló számban éltek a századvégi Salgótarjánban zsidó magánhivatalnokok és értelmiségiek, ekkortájt főleg tanítók és orvosok. A rohamosan fejlődő település közegészségügyi viszonyai katasztrofálisak voltak, miután egyre többen és többen zsúfolódtak össze kis helyen. Az 1860-as évek végéig egyetlen (!) orvos élt a községben, a nagy tiszteletnek és szeretetnek örvendő Jungmann Mihály, aki a társasági élet fő fórumának, a Casinónak szervezőjeként, a takarékpénztár tagjaként, a zsidó szent egylet magánorvosaként is ismert szereplője volt a társasági életnek. A század végén már hét orvos gyógyított a tizenháromezer lelket számláló Tarjánban, például a jótékonykodásáról, emberbarátságáról ismert Lőwinger Rezső és Winter Samu. 1920-ban tíz, 1935-ben pedig 22 orvosa volt a városnak, s köztük mindvégig szép számmal akadtak zsidók. A 20. században már jelentős számú ügyvéd is gyarapította a tekintélyes zsidó értelmiség köreit. A tarjáni zsidóknak csekély része, ám esetenként nem kis eredménnyel gazdálkodással, termőfölddel is foglalkozott. A 19- és 20. század fordulóján hat nagybirtok alakult ki az egykori földesúri család, a Jankovichok uradalma helyén: Szilárdy Ödöné, a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságé, a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaságé, Luby Gézáé, valamint Klein Jakabé és Hoffmann Móré. A két zsidó nagybir:Í:Í