Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság élete - A tarjáni zsidóság egyéb vallási és jótékonysági intézményei

cos mulatság rendezésével igyekszik segíte- László, a Magyar Zsidók Világszövetsége ni a rászorulókon. A jótékonyság nem csak amerikai tagozatának elnöke, a Zsidó Vi­az egyesületek tevékenységének volt alap- lágkongresszus kelet-európai ügyekért fe­vető jellemzője: a többé-kevésbé tehetős lelős tagja, így emlékezik vissza salgótarjá­családok egész életét áthatotta. Keller ni gyermekkorára, a szüleire: Családunk a középosztálybeli polgársághoz tartozott. Dédszüleink valamikor Lengyelországból vándoroltak a térségbe, vallásos zsidóemberek voltak. Ok . maguk és szüleim nehéz munkával gondoskodtak rólunk, gyerekekről. Bennünket fe­gyelmezett munkára, kötelességtudatra és vallásos életre, szigorú „szombat-tartásra" neveltek. Édesanyám erős testalkatú, munkabíró asszony volt, akinek a háztartás ve­zetése és a gyermeknevelés jutott osztályrészül. Édesapám fakitermelő vállalkozóként élete nagy részét a megye és főleg a Szilágyi [helyesen: Szilárdy]-uradalom erdeiben töltötte, a munkások között. Dolgos ember volt. Legfontosabb jellemvonásaként ha­tározottságát, emberszeretetét és segítőkészségét említeném. Az elvégzett becsületes munkát az akkori körülményekhez képest tisztességesen megfizette, édesanyám pe­dig néha ingyenes népkonyhának is nevezhette udvarunkat, mert sok szegény járt hozzánk segítségért, támogatásért. (Keller László: Küldetésem a zsidó tradíciók szolgálatában. 1994, 23-24. oldal.) Az Izraelita Nőegylet bálja Folyó hó 5-én tartotta a helybeli izraelita nőegylet jótékony célra rendezett mulat­ságát, s ezzel az idei báli szezon a legjobb ómenek {előjelek} közt nyílt meg. Nem akarunk dicshimnuszokat zengeni, csak az igazságnak felelünk meg, ha azt mond­juk, hogy e mulatság erkölcsileg és anyagilag fényesen sikerült... A Vadász [Szálló] csinosan feldíszített táncterme szűknek bizonyult, valamint az étterem is zsúfolva volt. Jelen volt a bányatársulati kolónia valláskülönbség nél­kül, képviselve volt a vasgyár, községünk nem izraelita polgártársait egyedül Hricsovszky András községi bíró képviselte, kivéve persze a fiatalembereket, kik szép számban voltak jelen... Szünet közben a jótékony cél érdekében még pumpolásra [pénzgyűjtésre} is ad­ták magukat, árulva a Duda Lajos helybeli cukrász által a nőegyletnek ajándéko­zott fagylaltot és süteményt, persze szép eredményt érve el itt is. A bevétel 800 ko­rona volt, melyből 591 korona 60 fillér tiszta haszon. E fényes eredmény szebben beszél a legszebb dicséretnél is. A mulatság, mely igen kedélyes volt, jól érezte ott magát mindenki, a reggeli órákban ért véget. A szép eredménynek nemcsak a nő­egylet, de még jobban a helybeli szegények is örültek, kik közt a nőegylet a bál után rögtön 200 korona ára szenet osztott szét. Azonkívül egyes szegényeknek pénzbeli segélyt is juttatott. Szem előtt tartották hölgyeink: Kétszer ad, ki gyor­san ad... (Salgótarjáni Lapok, 1907. január 13., 3. oldal ) -?:i

Next

/
Oldalképek
Tartalom