Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A salgótarjáni zsidóság élete - Az ortodox hitközség és intézményei
Zsidó hitközségek fajtái Magyarországon a szakadás után - Autonóm ortodox (óhitű) bitközségek: Az 1868-as kongresszus alkalmával külön szerveződtek a hagyományokhoz mindenáron ragaszkodó ortodoxok. Hitközségi intézményeiket egy bizonyos hittörvénykönyv (a Sulhan Aruh, magyarul: terített asztal) szellemében alakították ki. Nevükben az autonóm jelző azt fejezi ki, hogy az egyes hitközségek teljesen önállóak, egymástól is függetlenek voltak. Országos szervezeti szabályzatukat, alapokmányukat 1871-ben fogadták el. - Neológ (új elveket követő) hitközségek: Ezek is a Sulhan Aruh alapján álltak, mindamellett számos tekintetben letértek a hagyomány folytonosságának útjáról, itt-ott a hittörvénykönyvéről is. Legfőbb újításaik:* a szertartási öltözék, orgonakíséret, templomi esketés, temetők díszítése, ének a temetésnél, a bibliarészeknek erkölcsi és szépészeti megfontolásokból való kiválogatása a tanításban, általában külsőleges szempontok érvényesítése, a modern kor követelményeihez való alkalmazkodás, a társadalomba való beolvadási hajlam az ortodox bezárkózás helyett. - Status quo ante (az eredeti állapotokat fenntartó) hitközségek: A magyarországi izraelita hitközségek egy része az 1868-1869-es országos gyűlés után nem csatlakozott sem a gyűlés által létesített neológ, sem az 1871-ben megalakult ortodox szervezethez, hanem megmaradt abban a jogállapotban, amelyben a gyűlés előtt a hazai hitközségek voltak. Innen származik elnevezésük is. Központi szervük csak 1927-ben jött létre, addig sem a neológ, sem az ortodox szervező szabályzat nem volt rájuk nézve kötelező, s a közigazgatási hatóságok útján érintkeztek. (Újvári Péter Zsidó Lexikonjának szócikkei alapján.) telező érvénnyel összefogó szervezet, a hit község, bár hivatalosan csak 1897-ben alakult meg, már az 1870-es évek ben is ezen a néven szerepelt a korabeli forrásokban. A hitközséget a helyi zsi dóság legtekintélyesebb férfija, az elnök vezette. A hitközségen belüli vallási, hitfelekezeti, igazgatási vitás ügyeket (melyekből bizony bőven akadt Salgótarjánban) az ortodox szervezeteknél szo kásos módon egy választott, fele kezeti bíróság intézte. A zsilyek bérbeadásából, a templomszékek jövedelméből folytak be. A hitközségi elnök és az elöljáróság tagjai mellett, akik szolgálatukért nem kaptak javadalmazást, fizetett „alkalmazottak" is tevékenykedtek. A rabbi (magyarul tanító, mester) minden zsidó közösség kiváltságos, különös tiszteletnek örvendő tagja. Ő a „zsidó pap", aki oktatja és értelmezi a vallás törvényeit, elvégzi az ősi hagyományú szertartásokat, őrködik a hitközség vallási és dó intézmények fenntartása- Deutsch Mózes rabbi szertartásos intézményei, hoz természetesen bevéte- tisztségviselői fölött. Salgólekre volt szükség, amelyek a hitközségi tarjánban 1874-től egészen 1931-ig adókból, az állatok vágatási díjaiból, ada- Deutsch Mózes volt a zsidóság vallási vezekozásokból, vagy például a templomi he- tője. Halála után már csupán helyettes rab15
