Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

304. Magos Béla beszéde a Salgótarjáni Acélárugyár munkásai előtt – Salgótarján, 1956. november 17.

munkásosztály. Megvetjük azon földbirtokosokat, kik nemzeti ügyünk elárulásáért kapták az óriási birtokokat a Habsburgoktól. Ezek kívánása nyilván a történelem kerekének visszaforgatása lenne, amely tényleg óriási katasztrófa lenne. így jobboldali szélsőségekről szó sincs, de igenis van tiltakozás a túlzó bal munkást megszégyenítő, demokráciát kifordító eljárásával szemben. Ha nyíltan erről keveset beszéltünk, úgy most bátran kell említenünk, mert a többségi álláspontot elevenítjük meg. Gondolom [azt] válaszolhatja valaki a fentiekkel szemben, hogy ez az álláspont a munka felvétele mellett me[g]hátrálás és gyávaság. Mondhatja, az igaz. A szót fekve is ki lehet mondani. Milyen helyes érv szól a fentebbi érv ellen? Semmilyen! Mert Kelet és Nyugat kétféle gazdasági berendezkedését nem lehet letagadni. Mi pedig az egyikhez tartozunk, az is tény. Munkatársaim! Az ember t[r]agédiájában olvashatunk ilyen pőrére vetkőztetett gondolatokat, amiktől Ádám, az ember fia is megrettent. Rettent vagy nem rettent, de valóság volt az, amivel szemben állt.'Nemzetünk ügyében bűn volna hamis ábrándképeket festeni, ha azoknak nincs ténybeli alapjuk. De kesergésre sincs ok. Deák Ferenc mondotta: „Nem vész az el, amiről a nemzet nem mond le." Szintén tőle: „Ha a mellényt ferdén gomboltam, nem az összgombokat kell levagdosni, hanem a ferdeséget újabb átgombolással kiküszöbölni." Az értelemre van tehát szükségünk, az értelem pedig nem szól a munkátlanság, a gazdasági nyomor felidézése mellett. A bank nem fizet ezután a [le] nem dolgozott napokért. De ha minden törvényességi kereten túl is tennénk magunkat, akkor sem feled[het]jük el, hogy a túlzások nem lehetnek [a] jogi rend alapjai sem. Azok nem oldanak meg problémákat. Csüggedni pedig főként szükségtelen, mert a nemzet akarata az Úristen akarata. [A] jogos követelések biztosan hiszem, hogy elérhetők. így nincs értelme a tétlenkedésnek. Amit vesztes csatákban nem értünk el, azt a józan ész, az egyöntetű álláspont, de feltétlenül helyes álláspont határozottan helyrehozhatja. A sztrájk régi jog, mellyel a munkásságnak élni kell, de helyesen. Szerénytelenség nélkül mondjuk meg, hogy hosszú évek múltán most kisztrájkoltuk magunkat. Cicerónál különben kiszónokolhatta magát mindaz, aki [úgy] érezte korábban, hogy a véleménynyilvánítás nem szabadon megengedett. Ezek a lehetőségek azonban nem fajulhatnak fejetlenségbe, mert az nyomorhoz, káros hatásokhoz vezet, amit minden épeszű ember ugyanúgy elítél, mint a zsarnokságot. Nem csak most tudom, de [a] forradalmi idők elején is tudtam, sőt követtem, hogy középúton van csak az aranyigazság. Ezért tiltakoztam, és nagytanácsunk révén tiltakoztunk e megyében minden személyeskedés és bosszúállás ellen. Jelszóként hirdettük, hogy ahol a bosszú megkezdődött, ott a jogrend bevégződött. Nekünk pedig igenis jogrendre és nyugalomra, békés termelőmunkára és megelégedettségre alapított igazi jogrendre van szükségünk! Tántoríthatatlan híve vagyok mind74