Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

507. a) A salgótarjáni sortűz kapcsán az Országos Rendőr-főkapitányság munkatársai által készített helyszíni szemle jegyzőkönyve – Salgótarján, 1956. december 13.

ság átvizsgálta, és megállapította, hogy az azon talált sérülések milyen ter­mészetűek, így a megyei rendőr-főkapitányságot ismét vizsgálat alá vonta. Ezen vizsgálat során már igénybe vette a fegyverszakértőt is, amikor is megállapítást nyert, hogy a falon talált sérülések nem mostani eredetűek. Ezt azzal lehetett legjobban bizonyítani, hogy a falat egy lövedéknyomnak megfelelően lekaparták, és ekkor megállapították, hogy az általuk okozott sérülések alapja fehér, míg az épületen talált sérüléseknek mondott vakolat­hiányok pedig egészen barna színűek. Ez a körülmény azt bizonyítja, hogy a korábban lövedék-becsapódásként megállapított sérülések nem 775 a löve­dékektől származnak, hanem azok az időjárás viszontagságai folytán pereg­tek le. A bizottság tagjai a fegyverszakértő vizsgálata után és a végzett kí­sérlet befejezésével azt a következtést vonták le, hogy a megyei rendőrkapi­tányság épületének falát az események időszakában lövések nem érték. Amennyiben érték volna, mint már említette a bizottság, akkor a lövedék­becsapódások friss keletűnek látszottak volna. Mivel a bizottság azt állapította meg, hogy a főkapitányság falát lövések a kérdéses időben nem érték, azonban mégis látható az, hogy a főkapitány­sági épület második emeletének több ablaka ki van törve, sőt van olyan ab­lak is, amelyiken lövési nyom volt látható, a bizottság a főkapitányság épü­letébe ment, és ott a második emeleten, a 201-es és 202-es szobákban megál­lapította, hogy azok ablakai sérültek, és be- vagy kilövési nyomok vannak az ablaküvegeken. A bizottság az ablakon talált sérüléseknek irányát figyelembe véve kuta­tást végzett annak megállapítása végett, hogy az ablakon keresztül az épü­letbe bejött lövedékek hol fúródtak a szoba falába. Ezen körülményből azt állapította meg, hogy a lövedékek az ablakokon nem a szobába jöttek, ha­nem onnan lőttek kifelé az utcára. Ezt a körülményt bizonyítja, [hogy] a 202­es számú szobában, az ablakkeretben csak a lövedék nagyságának megfele­lő lyukat lehetett találni belülről, még kívülről pedig teljesen kiszakadt a fa­keret. Még egy lövési nyom volt található a 201-es számú szobában is, köz­vetlen az ablak alatt, a falban. A bizottság bemérte a lövedék becsapódási mélységét, és megállapította, hogy kb. 30 cm mélyen fúródott a falba. Ugyanezen irányban kívülről az épület falán sem befelé, sem pedig kifelé lövedéknyílás nem volt található. A fenti körülményekből a bizottság kétséget kizáróan megállapította, hogy az említett ablakokon keresztül a lövések nem az épületbe jöttek, ha­nem az épületből mentek az utcára. A bizottság a kapitánysági épületen belül szerzett értesülések szerint megállapította, hogy az említett 201-es és 202-es számú szobában a vizsgálat alkalmával, valamint az események alkalmával is szovjet katonai alakulatok A jelölt helyen a dokumentum eredeti szövegében kitörlésre került egy szó. 469

Next

/
Oldalképek
Tartalom