Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

506. b) Belinyák János megyei rendőrkapitányságon tett tanúvallomása az 1956. december 8-ai salgótarjáni sortűzzel kapcsolatban – Salgótarján, 1956. december 14.

A szovjet tiszt beszédének a lényege szintén az volt, hogy a tömeg oszoljon fel, mert gyülekezni nem szabad, hanem jelöljön ki egy öttagú bizottságot, akikkel megbeszélik a követelésüket. A tömeg ezt az ajánlatot sem fogadta el, hanem tovább zúgtak és követelték az őrizetesek szabadon bocsátását. Eközben a tömeg szaporodott, mert megérkeztek az üveggyáriak is. Közben egy egyenruhás rendőrtiszt is beszélt a tömegnek, majd Házi honv[éd] vezérőrnagy beszélt a tömegnek. Amíg ezek az események lezajlódtak, megérkeztek a gépgyári munkások és a nagybátonyi bányászok, úgyhogy kb. 1700-1800 fős tömeg volt már a térségen. Az acélárugyáriak, azok nem tudtak ideérkezni, mert a karhatalom az útjukat elállta. A kapitányság előtt álló tömeg hangoztatta, hogy küldöttséget nem .választanak, és addig nem mennek el, amíg az őrizetbe vett személyeket ki nem adják. Eközben egy bányászszállító gépkocsi a tanácsháza felől jövet beállt a kapitányság elé, keresztbe az úttesten. A szovjet tiszt utasítást adott a kapitányság mellett álló harckocsi vezetőjének, hogy az autót vontassa ki az úttestről, amit meg is kísérelt, de a tömeg eléállt és megakadályozta. Közben a kapitányság épülete elé felsorakoztak szovjet katonák is, és igyekeztek a tömeget visszatartani, és a tömeg pedig zúgolódott velük, de hogy mit kiabáltak nekik, azt nem hallottam. Én ekkor odahúzódtam az épület falához, hol sütött a nap, és ekkor hallottam azt, hogy a tanácsháza felől először egy nagyobb durranás, majd egy sorozat hallatszott, ami feltételezésem szerint géppisztolysorozat volt. Ekkor kinéztem a fal mögül, és azt láttam, hogy a tanácsháza ablakából is lőnek, mert láttam a torkolattüzet. Ekkor láttam azt is, hogy a szovjet katonák riasztólövéseket adtak le fölfelé tartott puskacsövekkel. Ugyancsak tüzeltek a harckocsi géppuskájából is. A sorozat közben kaptam én a fejem fölött a falba lövést, ami valószínű puskától eredhetett, mert egyes lövés volt, és ekkor lehúzódtam a földre, hogy a további lövések ne érjenek. Mikor a tüzelésben egy pillanatnyi szünet állt be, ekkor én felugrottam és az épület mögé húzódtam be. Hogy a tömegekre leadott lövés ki részéről és merről történt, azt megmondani nem tudom. Amikor én a helyszínre visszaértem, akkor már csak azt láttam, hogy halottak és sebesültek fekszenek az épület előtti téren. Én magam is az őrség többi tagjaival segítettem a sebesültek elszállításában. A feltett kérdésre válaszolva előadom, hogy nem tapasztaltam azt, hogy az üveggyár irányából lövést adtak volna le, csupán azt említem meg, mint érdekességet, hogy amíg itt a gyülekezés folyt, a kapitányság háta mögött lévő hegyoldalba az üveggyári salakpálya irányából 7-8 civil ruhás férfit láttam a hegyen fölfelé menni, de nem kísértem figyelemmel végig, hogy hová mennek. Megemlíteni kívánom még azt, hogy én a lövöldözés után hazamentem megnézni a családomat, és mikor visszafelé jöttem, akkor hallottam azt, 457