Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)
487. A Margit-tárói bányászok véleményéről ad kozmetikázott riportot a Bányász Híradó riportere – Salgótarján, 1956. december 8.
De lássuk, mi a véleménye Mákos Pál aknásznak! - Szerintem jó az új bérezés. Igaz, még nem ismerik eléggé részleteiben a bányászok. Lassan, nehezen halad a munka. Ott, ahol azelőtt tíz-tizenkét csillét raktak, ott most hat-hét csille szenet termelnek. Az emberek kedélyei fel vannak csigázva, és bizony nem megy a munka úgy, mint azelőtt. És itt van Varga József vájár. Eddig csak kutatóan figyelt felém, de hogy Mákos elvtárs elment, megszólal. - Maga honnan jött, elvtárs? - kérdi tőlem olyan hangnemben, mintha szökött fegyenc lennék. Felvilágosítom, hogy honnan, de kutató nézését továbbra sem hagyja abba. Megkérem hát ezek után, hogy mondja el a véleményét - Sok itt a baj, minek beszéljek? - De hát mégis - erősködöm -, maga szerint miért nem szálltak le a bányászok két alkalommal? - Tudjuk azt mi. A „bányászok kérik" a karhatalmi zászlóalj feloszlatását. - Ezért nem szálltak le? - Igen, ezért! - Én valahogyan ezt másképpen tudom, Varga elvtárs. - Hát akkor rosszul tudja, mert mi ezt akarjuk. - De hát ki az a mi? Kik állanak e mögött? Nem tudná hát név szerint is megmondani? - Kik? Hát a bányászok! Úgy látom, itt fölösleges minden szó, hiszen éppen a becsületes bányászok ítélik el ezeket a Vargákat. És hát mégis, ezeknek a Vargáknak van merszük a becsületes bányászok nevében beszélni, esztelen gondolataikat másra átültetni! Nem sok tekintélye van az ilyen megtévesztett embereknek az inászói bányászok között, [s bár] szeretnék ezek 665 gondolataikat népszerűsíteni, de ma már ez az idő Margit-tárón megszűnt. Ma már mind több a Bozók, [a] Susánok és a Mákosok száma. Jó lenne már, ha felébrednének hosszú téli álmukból az ilyen Vargákhoz hasonlók is, és belátnák, hogy elvük elcsépelt, beszédük mögött azok állnak, akik szeretnék ismét a régi bányabáró-uralmat vissza. De hát vajon gondolkoztak-e ezen? Vagy talán oly jó volt a szanálás és a feketelista? Nem és nem akarják ezt a józan gondolkodású bányászok! A jövő a Bozóké és a Susánoké, akik tudják, hogy kell a szén, és tisztában vannak azzal, hogy problémáik csak úgy nyernek orvoslást, ha becsületesen helytállnak lent, a szénfal mellett. Bányász Híradó, 1956. december 8., 2. p. 665 Helyesen: ezen. 422
