Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

467. „Nincs visszataszítóbb, mint az üres kebelre mázolt hazafiság” – vallja Gyulai Pált idézve a Tarjáni Acélakarat, miután a Nógrádi Népújság december 2-án eltüntette fejlécéről a Kossuth-címert – Salgótarján, 1956. december 8.

nógrádi munkásság is. S következett a december 2-ai szám. Eltűnt a Kossuth-címer, és eltűntek a megjelölésből Nógrád megye dolgozói is. A lap az MSZMP és a megyei tanács lapja lett. Miért ez a kaméleonszerű változás? A kedves Olvasónak is tudnia kell, amit mindenki más is tud, hogy a két szám megjelenése közötti időre esik a megyei munkástanács kitelepítése a megye[háza] épületéből. Innen van tehát ez a gyökeres változás. Mikor a munkásság által megválasztott munkástanács tekintélye meginogni látszott, akkor a lap cserbenhagyta a munkásságot és azt a Kossuth-címert is, melyet a munkásság a forradalom első napja óta magáénak vallott és szívesen is hordott. A Nógrádi Népújság legalább külsőségeiben maradt volna a nép lapja! Persze, akadnak majd, akik a változást azzal próbálják megmagyarázni, hogy tulajdonképpen a lapot a megyei tanács és az MSZMP finanszírozza. Ezeknek csak annyit mondunk: a megyei tanácsot mindenkor a megye dolgozói pénzelték. Viszont a párt jelenleg még az alakulás nehézségeivel küzd. Hiszen ezekből a jelentésekből - a Tűzhelygyárban száz fő jelentkezett, Karancsalján ötvennyolcan alakították meg a pártszervezetet stb. - még nem lehet tőkét kovácsolni. Tehát a pártnak sem lehet annyi pénze, hogy egy lap költségeit fizetni tudná. Mindegy végeredményben, mi okozta a lap külsőségeiben megnyilatkozó pálfordulást, az bizonyos, hogy az üzemek dolgozói, az ipari munkásság és a bányászok ezt a lényegbevágó külsőséget a néptől való elszakadásként értékelik. Arra kérjük a Nógrádi Népújság-ot, legyen a nevéhez legalább a külsőségeiben következetes! Hiába írták tele a Kossuth-címer helyét lakáskiutalással, a nép mégis csak ürességet lát nemzeti jelvénye helyén. Ezt pedig nem szereti sem ősi hagyományában, sem nemzeti érzésében, mert megtanulta jól Gyulai Páltól, a XIX. század nagy magyar klasszikus írójától: „Nincs visszataszítóbb, mint az üres kebelre mázolt hazafiság." - th -635 Tarjáni Acélakarat, 1956. december 8., 2. p. A lap december 8-án megjelentetni kívánt második számát elkobozták. Utólag, a rendőrségi vizsgálati szakaszban azonosították a cikk alá írt th monogramot dr. Horváth Gyula nevével. 394