Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

432. A széntermelés fokozására buzdítja a bányászokat a megyei sajtó cikke – Salgótarján, 1956. december 2.

432. A széntermelés fokozására buzdítja a bányászokat a megyei sajtó cikke Salgótarján, 1956. december 2. Szenet kér az ország A Nógrádi Szénmedence bányászai a forradalom kitörése előtt tizenháromezren voltak. Termelésük ezekben az időkben ezer vagon fölött volt. Ez a szénmennyiség fedezte a megyei szükségletet, sőt még bőven jutott belőle más üzemekhez. Jelenleg átlagosan hatezer bányász dolgozik. Ez a hatezer bányász a bányák helyzetének figyelembevételével napi 35CMt00 vagon szenet tudna kitermelni, amely teljes mértékben fedezné a megye szénszükségletét. Azonban ez mégsem így van, mert a termelés csak 150-190 vagon között ingadozik, így nyilvánvaló, hogy ez a szénmennyiség nem elegendő a szükségletek kielégítésére. A bányászok leszállnak a bányákba, munkahelyeikre mennek, s mégsem termelnek, illetve csak egész kis hányadát adják ki annak a szénmennyiségnek, aminek minden előfeltétele biztosítva van. Miért van mindez? - merül fel a kérdés. Ki a hibás, hol a felelős? Hibásak a munkástanácsok, mert nem harcolnak eléggé a folyamatos termelésért. Nem szereznek kellő súlyt akaratuknak, s éppen ezért a legnagyobb mértékben ők a felelősek. Hibásak a műszakiak. Az üzemvezetők, az aknászok, akik nem követelik meg a munkafegyelem alapfeltételeit sem, akik jelenleg „nembánomot" játszanak, s nem állnak hivatásuk magaslatán, nem követelik meg a teljes munkát. Hibásak a bányászok, de az ő hibáik részben a fentiekből erednek. Sok esetben nem orvosolják jogos sérelmeiket. S így a leggyakrabban az fordul elő, hogy leszállnak ugyan a bányába, de csak olyan tessék-lássék munkát végeznek. A munkaidő jelentős részében pedig beszélgetnek. Ez, igaz, nem is lenne baj, csakhogy ennek a helye nem itt lenne, a szénfal mellett. Összegezve tehát: van bánya, jó munkahely, termelés nincs. Ez a szénmennyiség, amely most a felszínre kerül, csak ötvenszázalékosán fedezi a megye szükségletét. A műszaki vezetők a munkástanácsokkal karöltve számolják fel ezt az áldatlan helyzetet, vizsgálják meg üzemenként a dolgozók problémáit, s azt 300