Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

425. Több szén kitermelésére szólítja fel a bányászokat az acélárugyári újság cikkírója – Salgótarján, 1956. december 1.

425. Több szén kitermelésére szólítja fel a bányászokat az acélárugyári újság cikkírója Salgótarján, 1956. december 1. Hírek az üzemből Kevés, még mindég kevés a szén Szerte az országban indul az üzemek munkája. Mindenütt vannak nehézségek, akadályok, melyek nem engedik meg a termelés teljes megindulását. Ez az akadály a szén, az energia hiánya. Mint a legilletékesebbet gyárunkban, az energiaosztályt kerestük fel, hogy választ kaphassunk arra, mi a helyzet ezen a téren nálunk. Hargitai és Erdős munkatársak mondták el a következőket: - [A] szénellátásnál igen komoly nehézségeink vannak. Sürgetéssel eljutottunk odáig, hogy a napi fogyasztáshoz, a fenntartási üzemeltetéshez kapunk annyi szenet, amely csak szűkösen elegendő. A kazánház, gyárunk szíve még nem működhet a szénhiány miatt a megfelelő kapacitással. De a nehézségek közé tartozik még az is, hogy a rakodómunkások legnagyobb része vidéki, és bizony amikor szénkirakáshoz munkáskézre van szükség, a más üzembeli dolgozók sokszor húzódozva jönnek ehhez a munkához. - Ezúton kérjük gyárunk dolgozóit - mondják az energiaosztály munkatársai -, ha segítségüket kérjük, jöjjenek, segítsék munkánkat, hogy mielőbb kirakhassuk a vagonokból a szenet. Sajnos, a naponta kapott mennyiség így is csak szűken elegendő az újraéledő gyárnak; ami rajtunk múlik, erőnkhöz mérten mindent megteszünk. A szén túlnyomó rész[é]t Vízválasztótól kaptuk eddig, a többi részét pedig Nagybátonyból és Kisterenyéről. Amint a rádióból és a hírekből értesülünk, bányászaink is már legnagyobb részben dolgoznak a Nógrádi Szénmedencében. Mi azt kérjük a bányász munkatársaktól, adjanak minél több szenet, hogy a rendelkezésünkre álló nyersanyagokból mielőbb megkezdhessük országunk, népünk számára a termelést, hogy mindnyájunk jólétét munkával mozdíthassuk elő. Az Acélárugyár dolgozói bíznak a bányászokban, hogy hamarosan újra annyi szenet tudnak adni, hogy üzemeink teljes kapacitásukkal megindulhassanak. Hogy acélt önthessünk, hogy hámoraink dolgozhassanak, kemencéink gázt kapjanak. 291