Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

276. A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa nyugalomra inti a lakosságot a szovjet csapatok esetleges újbóli felbukkanása esetére – Salgótarján, 1956. november 14.

276. A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa nyugalomra inti a lakosságot a szovjet csapatok esetleges újbóli felbukkanása esetére Salgótarján, 1956. november 14. A Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsa felhívja a dolgozók és a lakosság fi­gyelmét, hogy minden körülmények között őrizzék meg nyugalmukat. Várha­tó, hogy városunkba újólag szovjet csapategységek érkeznek. A velük való el­lenségeskedést mindenki kerülje! A nép akarata minden körülmények között érvényesülni fog, ennek érdekében véráldozatra nincs szükség. 11 A felhívásból kicsengő optimista hangot az alábbi események támasztják alá: Azt követően, hogy november 13-án véget ért az Acélárugyárban a Salgótarjáni Ipar­medence munkástanácsküldötteinek tanácskozása (Id. a 268. számú dokumentu­mot), az Acélárugyár fegyveres őrsége azonnal megjelent a megyei tanács épüle­tében, hogy érvényt szerezzen a tanácskozás határozatának. (Vagyis annak, hogy amíg nem alakul meg a megye új vezető testülete, a két korábbi szervezet, a levál­tott Nógrád Megyei Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Bizottság és az akkor éppen hatalmon lévő Nógrád Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság együtt fogja irányítani a megyét.) Ennek megfelelően a november 5-éről 6-ára virradóan erő­szakkal eltávolított megyei nemzeti bizottság vezetői azt is természetesnek tartot­ták, hogy az őket támogató acélárugyári fegyveresek és a megyei tanácson lévő karhatalmisták november 15-ig együtt fogják biztosítani az épület védelmét. Azonban erről a határozatról az épületet addig kizárólagosan őrző-védő karhatal­misták nem tudtak, ezért az acélárugyáriak megjelenését úgy értelmezték, hogy azok el akarják foglalni a megyei tanácsot. Rövidesen elhagyták az épületet, és nagy részük Karancslapujtőre távozott. Ezt követően - november 14-én, a reggeli órákban - az acélárugyári munkástanács arról értesült, hogy a Karancslapujtőre visszahúzódó karhatalmi alakulatok, a megyei tanácsról történt eltávolítsuk ellen­csapásaként, meg akarják támadni Salgótarjánt. Az esetleges fegyveres összetűzés elkerülése és a helyzet tisztázása végett dr. Magos Béla, az Acélárugyár munkás­tanácsának elnöke Kovács Józseffel, a megyei pártbizottság munkatársával, vala­mint Szabó Gábor rendőr alezredessel kiment a községbe. A helyszínre érkezve Magos azt tapasztalta, hogy az acélárugyári fegyveresek már ott vannak, s a két fegyveres csoport farkasszemet néz egymással. Magoséknak végül sikerült meg­akadályozniuk a fegyveres összetűzést. Amikor ezt követően a helyzet tisztázásá­ra került sor, a karhatalmisták úgy nyilatkoztak, hogy őket úgy tájékoztatták, az acéláru gyáriak támadásra készülődtek ellenük, s azért vettek fel harci alakzatot. Éppen itt tartottak a megbeszélések, amikor Vájó István, a megyei pártbizottság egyik vezetője telefonon értesítette a tárgyaló feleket a szovjet csapatok Salgótar­jánba történő bevonulásáról. (NML XXV. 4. c) B. 700/1957. Magos Béla 1957. feb­ruár 25-én írt feljegyzése. 6. p.) -A november 13-ai események és a szovjet csapa­26

Next

/
Oldalképek
Tartalom