Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Függelék

lista Munkáspárt ideiglenes intézőbizottságait. Javaslatunkat, hogy hívjanak össze egy széles körű kommunista aktívát és az válassza meg az intézőbizottságot, elutasították. Félnek talán az igazi kommunistáktól? Vagy inkább attól félnek, hogy nem választják meg őket? Ez a félelmük jogos, hiszen pártszervező munkájuk során volt alkalmuk tapasztalni, hogyan vélekedik róluk a nép. Legutóbb pl. a Tűzhelygyárból kellett őket kimenteni. És mégsem állnak félre! Hogy ezzel lejáratják a Szocialista Munkáspárt tekintélyét, az nem érdekli őket. Ráadásul Kádár János nevében beszélnek, és kinevezik magukat a fasiszták elleni harc bajnokainak. Amelyiküknek már nem jutott hely az intézőbizottságokban, azok egy része a személyzetisekkel együtt beállt a tiszti századba. (Őszinte tisztelet azoknak, akik az üzemekbe mentek dolgozni!) A század ellen rengeteg a kifogás, részegeskednek, rálövöldöznek a munkásszállító autókra. Legutóbb Zagyvapálfalvánál borult fel egy gépkocsival száguldozó részeg csoport. Munkásságukat tetézték azzal, hogy november 30án, éppen a nagygyűlés idején, megrohanták a Bányatröszt épületét és kidobálták a munkástanács tagjait, nem sokkal ezután pedig feloszlatták magát a nagygyűlést is. Koltai ezredes ugyan megígérte, hogy néhány túlságosan kompromittált személyt (Mrázik, Batki) azonnal leszereltet, de ígéretét még mindig nem teljesítette. És végül néhány szót a megyei tanácsról! A megyei tanács vezetői kb. felerészben szakképzetlen emberek, akik az általános iskolán kívül esetleg csak valamilyen gyorstalpaló tanfolyamot végeztek el. Ezeket a személyeket a régi megyei pártbizottság állította felelős beosztásba. Ma már az a helyzet, hogy a beosztottak gyakran képzettebbek, mint a vezetők. Kérdezzük: helyes állapot ez? Van ennek értelme? Mi nem félünk a vitáktól. Mi szívesen ismertetjük a lakossággal a megyei munkástanács vezetőit. De szeretnénk beszélni a sajtón és rádión keresztül arról is, hogy kik járatják le a pártot, kik vezetik a megyei tanácsot, kikből áll a tiszti század. Engedtessék meg, hogy erről vitát indítsunk! /Nem véletlen,/ ha aztán kiderül, hogy a Rákosi-politikát folytató szűk csoport ebbe a vitába nem megy bele, mert akkor kiderül, hogy ki hozta be a forradalmat gyalázó Új Szót, ki nem engedte megjelentetni október 28-án a helyi újságban a munkásság követeléseit és még sok minden más is. Mi ezt mondjuk: Álljanak félre a Rákosi-rendszert legjobban kiszolgáló vezetők! Ok ezt mondják: Félreállunk, ha majd rend lesz, ha majd megy a munka. Csakhogy ezt senki sem hiszi! A munkások nyugtalansága egyre nő a régi vezetők makacssága láttán. Fokozta a nyugtalanságot a Bányatröszt és a nagygyűlés esete, végletekig fokozta aztán a sok letartóztatás. Meg kell nyíltan mondani, hogy a forradalom ideje alatt a megyei pártbizottság egyetlen emberét sem tartóztatták le. Megkapták hiánytalanul a fizetésüket is, még a nagyszámú fegyvert is csak később vette el tőlük a karhatalom. Ha ma Salgótarjánban és Nógrád megyében van kormányellenes hangulat, úgy az azoknak a bűne, akik jogtalanul, a Kádár-kormány nevében garázdálkodnak. A nép persze természetszerűleg azonosítja őket a kormánnyal. Ezek az emberek minden ellenvéleményt ellenforradalomnak neveznek, minden ellenvéleményre letartóztatással válaszolnak. Régi módszer ez, megismertük tíz év alatt. Az sem V Y 66