Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

Fontos kulturális jelzés, hogy ez az egyszerű ember a lóval való bánni tudást úri vonásnak tekinti, s bizonyos értelemben igaza is van. Mégis azt kell mondanunk, hogy az a mód, ahogy Zsolt a megélhetésükhöz tartozó lovat használja, némileg más. Ő nem lovakra költ, hanem keres velük, s gyermekeit illető aspirációit a lovak iránti szenvedély nem befolyásolja. Fia Berlinben jár egyetemre, két lánya pedig két-két évet tölt egy előkelő osztrák leánynevelő intézetben. Ez az intézet olyan drága, hogy nem is tudja leányait egyszerre, csak egymás után ide járatni. Annyiba kerül ugyanis az intézeti nevelés egy hónapra, ami megfelel egy versenyló pesti tartása egyhavi költségének. Jellemző, hogy ők maguk azok, akik ezt így átszámítják. Míg Zsolt vegyészmérnökként dolgozik a gyárban, Tibor feladata a kereskedelmi vezetés, ez pedig a társadalmi kapcsolatok ápolásával, reprezentációval jár. A gyárból este sokszor nem haza, hanem a kaszinóba megy, ott vacsorázik, majd kártyázik. Sok tisztséget visel. 1938-ban kereskedelmi főtanácsos cünet kap. Bizonyos fokig kettős világban él, az otthoni puritán, tejbegrízvacsórás életmód mellett van egy másik világa is. Mmt láttuk, nem családja elől veszi el a pénzt, de nem is abba invesztálja. Az ő fiai Pécsett, illetve Pesten járnak egyetemre, de azért persze egyetemre járnak. A hosszú távú, gyermekeikbe való kulturális befektetés Zsolnay-féle technikájával Tibor él legkevésbé. Amikor Zsolt és László öccse váratlanul meghal, s Tibor marad a család egyetlen férfi képviselője, felerősödnek közéleti ambíciói s az ezzel járó allűrök is. így például ő, mint felsőházi tag, a vonat első osztályán utazik,, családja pedig, anyagi helyzetüknek megfelelően, gyakran a harmadosztályon. Minden évben egy németországi szanatóriumban piheni ki magát, de ezen túl is rendszeresen egyedül utazik pl. a nyugat-európai rokonok látogatására is. Utóbbi gyakorlatban benne van az is, hogy a magyar középosztályban a női szerep mindig másodlagos volt. Közéleti szerepének természetesen sok pozitív vonatkozása is van. A Zsolnay család Mattyasovszky-ága egymást követő nemzedékemek életvitelében, értékrendjében egy lassú hangsúlyeltolódást figyelhetünk meg. A puritánság gyakran egyfajta beszűkültséggé és örömtelenséggé torzul, s a családfőre kevésbé vonatkozik, mint családtagjaira. A luxus pedig gyakran nem kulturális befektetést jelent, inkább a társadalmi reprezentáció felé hajlik el. Ugyanakkor a Sikorski-ág későbbi nemzedékei is egy polgáriasabb életstílust honosítanak meg, amelyben a kultúrának, elszegényedésük ellenére, továbbra is komoly szerep jut. Kulturális kisugárzásuk a tágabb családban és a városban kevésbé érvényesül, mivel az apa, Sikorski Miklós különcsége miatt a családnak ez a „Júlia-ága" kissé perifériára kerül. A Zsolnay család történetét vizsgálva egy állandó hullámzás figyelhető meg, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy a kultúra az első generációtól jelen van itt. Az idők során azután vannak közöttük olyan családok, ahol ebből több valósul meg - s Hanák és Karády kategóriái szerint polgáriasabb az életmódjuk - másutt kevesebb, ott pedig egy dzsentroidabb mentalitás rajzolódik ki. A pesti versenyistálló és az első osztályon való utazás talán a legpregnánsabb megnyilvánulásai ez utóbbi attitűdnek. 211