Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

ási gyémánt boutonokkal, autón közlekedik a világban és Remy Martinit iszik. Ő ekkor már leginkább Pesten él, de főleg állandóan úton van, úgyhogy ezek a gesztusok nem annyira a világnak szólnak, inkább szuverén s kissé féktelen személyiségének tudhatók be. Míg a Sikorski-ágon a házastársak elsősorban értelmiségi tőkével rendelkeznek, a Mattyasovszky családban némileg más a helyzet. Itt két fiú is van, Tibor és Zsolt, aki vidéki birtokos családok lányát veszi feleségül, s ez a tény már adottságaiban is egy másfajta életvitelt involvál. Mindkét család kétlaki életet él: van lakásuk, illetve házuk Pécsett is, de a nyarat a birtokon töltik. A Zsolnay-gyárban rendszeres munkaidőben dolgozó férjek télen este, nyáron pedig hétvégén vannak együtt családjukkal. A birtok minden gondja az asszonyoké, mert férjüket a gyár veszi igénybe. E puritánul dolgozó férjek hétvégi kikapcsolódásában elég nagy szerepe van a lóhajtásnak, Zsolt esetében a vadászatnak is. Ők tenyészlovakat tartanak, melyeket épp ezért versenyeztetni kell. Tiboréknál a birtokon nincsen ló, de ő is, akárcsak Zsolt, a birtokra fogattal jár ki, s így a gyár istállójában van két lova. A pécsi egylovas ügető versenyeken a családból ők ketten, Tibor és Zsolt vesznek részt. Tibor az 1930-as években, mint egy vállalat igazgatósági tagja, váratlanul kap egy pár ezer forintos tantiemet, s ebből vesz egy versenylovat, amit a pesti ügetőn tart. Ezzel a lovával keresi meg többi lovának vételárát-hét-nyolc lóból álló istállója lesz itt - és eltartási költségüket is. Ide, a pesti ügetőre többnyire egyedül utazik fel, van, hogy maga hajtja lovát a versenyen. Csak mellékesen említjük meg, hogy a Sikorski család egyetlen férfitagja, Miklós, egészen másképp, családiasán él e szenvedélyével. Ö a feleségével sétalovagol, s gyakran társul hozzájuk egyik unokaöccse, Mattyasovszky Tibor legidősebb fia is. Ezenkívül gyermekeit viszi sétakocsizásra, egy ízben a Balatonhoz is eljutnak. Tanulságos összehasonlítani a lótartás szerepét a családban, amely látszólag azonosnak tűnhet, valójában mégis különböző és egész habitusukra jellemző. Zsolt a szokásos körvadászatok után gyerekeivel vagy egyedül „vadászgat", különben meglehetősen otthon ülő alkat. Vendégül leginkább pécsi barátaikat látják, a környékbeli birtokosokkal nem sok kapcsolatuk van. Az átlagnál kissé magasabb szmtű kultúréletet élnek, színházba, hangversenyre járnak. A családban tovább öröklődő bécsi „Lehmann és Wenzel" kiadótól vásárolnak a hozzájuk küldött könyvajánlatokból. Esténként feleségével kettesben olvasnak a „bőrkanapén", mindegyik magának. Zsolt legjobban az útleírásokat szereti, de olvas francia irodalmat is. Legjobban azonban a modern magyar irodalmat, Márait és Csathó Kálmánt szeretik. Mikor Zsolt katona, a háborúból, Galíciából, feleségének ezüst tárgyat, anyjának régi csipkét, két húgának pedig Moliére és Racine egy-egy könyvét küldi eredeti nyelven karácsonyra. Legénye kérdésére, hogy mi is ő tulajdonképpen, azt feleli, hogy fazekas. Erre a legény megdöbben: „azt hittem a főhadnagy úr otthon nagyságos úr, úgy tud bánni a lóval".

2S 2« MATTYASOVSZKY-ZSOLNAYZs. 1914. 210