Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

Húga, Tery (sz. 1883) is nagy nyelvtudású, világot járt ember, akit nagybáty­ja, Zsolnay Miklós még a New York-i világkiállításra is magával visz. Minde­nekelőtt azonban kitűnő fotós. Korát messze megelőzve, cigányokról és sze­gényparasztokról készít máig értékes, művészi szociofelvételeket. Teréz ágán a legkisebb gyermek, Margit (sz. 1888), egy évet tölt egy római internátusban, olasz és francia nyelvet tanulva. Ő és László bátyja esetében - kulturális befektetésként - még a külföldön való képzés is folytatódik, amely a korábbi generációnál természetes volt. Nem mondható el ez bátyjairól, Tiborról és Zsoltról (sz. 1884), akik Pesten végeznek műszaki egyetemet. Zsolt vegyészdiplomát szerez, Tibor pedig a mű­szaki egyetemet abbahagyva a budapesti Kereskedelmi Akadémia kétéves tan­folyamára iratkozva szerez diplomát. Ebben a nemzedékben vannak tehát a csa­lád első diplomásai, amihez szüleik kifejezetten ragaszkodnak. A budapesti építészeti karon szerez diplomát a Sikorski család egyetlen fiú­tagja, Sikorski Miklós (sz. 1888) is. A családnak erre az ágára a művészetek iránti fogékonyság sokkal jellemzőbb, mint a Mattyasovszky-Zsolnay-ágra, Teréz le­szárrnazottaira. Az építész Miklós is gyermekkorától hegedül, s még késő öregko­rában is tagja a pécsi filharmonikusok zenekarának. Lívia (sz. 1887), akiről koráb­ban szó volt, előbb Olaszországban éneket, majd szobrászatot tanul, s végül kva­litásos szobrász lesz. Júlia ugyancsak Júlia (sz. 1884) nevű elsőszülött gyermeke jól zongorázik, s emellett akárcsak öccse, Miklós, meglehetős jól akvarellezik. A Sikorski család legfiatalabb tagjáról, Mártáról (sz. 1891) csak akkor derül ki, hogy milyen tehetséges, amikor Mattyasovszky Zsolt váratlan halála után Tibor, a gyár vezetője felkéri a gyár vezetésében való részvételre. Kiderül, nem­csak hogy jó szemmel fedezi fel a gyártási hibák okait, de kitűnő irányító és szervező is. Ami a két család házasságkötési stratégiáit illeti, a Sikorski család tagjai értelmi­ségi pályát végzett férjeket választanak (diplomata, ügyvéd, festőművész), bár a diplomáciai pálya inkább politikai. Sikorski Júlia diplomata férje azonban kul­turált, feleségével együtt zárt körű hangversenyeket adnak, ahol ő énekel, Júlia zongorán kíséri. Az egyetlen fiú, Miklós pedig a korábbi lengyelországi magyar nagykövet lányát veszi feleségül. Mindnyájan kulturált, de puritán polgári, minden úri allűrtől mentes életet folytatnak. Miklós felesége, a nagykövet lá­nya, már tizenhat évesen tud autót vezetni, asszonykorában autójavító műhelyt nyit, hogy családjuk megélhetéséhez hozzájáruljon. Ez korát minden tekintet­ben meghaladó gesztus. Tehát a Sikorski család folytatja a Zsolnay családban általános puritán, de a kultúráltságra súlyt helyező életvitelt. Sikorski Miklós a vasárnapi mise után gyakran viszi múzeumba gyermekeit. Amikor egyik lányáról kiderül, hogy tehet­ségesen hegedül, Pestre járatják Zathureczki Edéhez. Maga a család is, az apa ve­zetésével, rendszeresen kamarazenél, időnként barátokkal is kiegészülve. E családból Márta rí ki életvitelével, aki férje korai halála után - miközben három gyárat vezet: a pécsi mellett a pesti Zsolnay-gyárat és a Kolozsvárott 1940-1944 között bérelt írisz gyárat - fényűzően él. Nercbundában, fülében óri­209

Next

/
Oldalképek
Tartalom