Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

tehetségének köszönhetően az ő igazgatása alatt, 1899-1907 között, a szecesszió felvirágzása idején éri el a gyár termelésének második csúcspontját. Miklós igen összetett személyiség, aki az alakuló magyar társadalom minden ellentétét magában hordozza. Nagy ünnepeken és külföldi kiállításokon, ahol a magyar államot képviseli, s ahol - tegyük hozzá - gyakran nyer első díjat, díszmagyart hord, elmegy az éjféli misére és Operába jár, de minden új, „polgári" kezdeményezésnek is az élére áll. Szabadkőműves, alelnöke az Országos Halotthamvasztó Egyesületnek, választmányi tagja a Magyar Automobil Clubnak. Összesen száz tisztséget visel, többek között a főrendi ház tagja. Ugyanakkor elvált református színésznőt vesz feleségül, akitől hamarosan maga is elválik, s idegen nőknél lakik, ami mélységesen idegen a családot mindig is a középpontba állító, alapjában katolikus közegű Zsolnayaktól, de a polgári ethosztól is. Nem idegenek tőle a polgárpukkasztó gesztusok, ugyanakkor számos lokálpatriótának nevezhető gesztusa van szülővárosa felé: szobor és díszkutak állítása stb. Apja puritánsága sem idegen azonban tőle, ékszert, ingatlant nem vesz, távol áll tőle az egyéni spekuláció, pedig helyzeténél fogva sok előnyös ajánlatot kap bérpaloták, földbirtokok vételére. Őrá is áll, amit egy késői családtag mondott: bírvágyó nem volt, csak becsvágyó. Zsolnay Miklós nemcsak egy korábbi polgári értékrend dezertőre volt, de egy új, liberális polgári értékrend előfutára is. Mivel fia nem született, 1910-ben adaptálja két nővére gyerekeit, hogy a család neve ki ne haljon. Ekkor kezdődnek a „dupla" családnevek: Teréz gyermekei a Mattyasovszky-Zsolnayak, Júliáéi pedig a Sikorski-Zsolnayak. Miklós 1911ben maga mellé veszi cégvezetői jogkörrel unokaöccseit, Matty asovszky-Zsolnay Tibort és Zsoltot, később Sikorski-Zsolnay Miklóst,, Júlia egyetlen fiúleszármazottját. Ez már a negyedik generáció. Az ő életük katonáskodással kezdődik, gyári tevékenységük pedig, amire magától értetődően készültek, már egy területében megcsonkított országban folytatódik, ahol a gyár korábbi nyersanyagforrásai szinte kivétel nélkül az új országhatáron kívülre kerültek. Zsolnay Miklós 1922-ben, vérbajból eredő elmebetegségben meghal. Betegsége miatt a gyár vezetését már 1917-ben a legidősebb fiúunoka, Tibor veszi át. E negyedik generáció fiataljainak az élete még majdnem úgy, de korántsem azonosan indul, mint a megelőző generációé. Ők már igényeiben és lehetőségeiben is visszafogottabb nevelést kapnak. A művészetekre és többnyelvűségre való nevelés ebben a generációban is megcélzott norma, és szüleik őket is viszonylag nagy kulturális befektetéssel nevelik. A Mattyasovszky családban csak Tiboron (sz. 1882) fog a zenei nevelés, felnőttkorában is kamarazenéi, hegedül. Ami a művészeteket illeti, ehhez a generációhoz tartozik Mattyasovszky László (sz. 1885), a tehetséges festő, aki még Párizsban is kiállít, s tehetségét Matisse is elismeri. Ő a Mattyasovszky család legműveltebb és egyben legtisztábban polgári életvitelt folytató tagja. Külföldön szerzett festői diplomája mellett két nyelven beszél, átlagon felül művelt és világot járt. Szabadidő-eltöltési szokásai is, talán a vadászat kivételével, mentesek minden űri allűrtől: sakkozik, puzzle-t rak ki és sokat utazik feleségével, aminek célja a pihenésen kívül a kortárs művészet figyelemmel kísérése. 208