Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában

A millennium ünneplése az egész országban gondos szervezésben, a központi előírásoknak és rendeleteknek is megfelelve folyt, így biztosítva, hogy egy időben az egész ország ünnepelhessen s az emlékezésnek - a „Gedenken"-nek minimális konszenzusa is biztosítva legyen. Május 8-9-én minden községben helyi iskolai és polgári ünnepségek voltak. A közoktatási miniszter rendelete szerint, mely az ünnep lényegét és az emlékezés célját, üzenetét a tanuló ifjúságra nézve is szépen, velősen foglalta össze,

8 „az ünnepség három részből álljon, úm. í. a hálaadó isteni tiszteletből, 2. a tulajdonképpeni iskolai ünnepségből s3. a kirándulásból".

9 A szervezésbe az egyházak, így a protestánsok is bekapcsolódtak, azzal a kifejezett óhajjal, „hogy ünneplésünk lehetőleg egyöntetű legyen".

w Egy evangélikus lap a nagyon részletes minisztériumi előírásokat és a történelem iskolai szinten végzendő felidézésének lényegét így adta vissza: „Az iskolai ünnep egyik legkedvesebb pontja a következő: két gyermek, egy lány és egy fiú kimegy az asztal elé, a leány Magyarország megkoszorúzott térképéhez lép, leírja az országot és elmondja, hogy e szép országot Árpád szerezte meg ezer év előtt. A fiú pedig hazafias költeményt szaval."

11 A rendeletek az iskolaépület és a helység nemzeti színű szalagokkal való díszítésére is kitértek, éppúgy, mint a gyermekek ünnepélyes öltözetére. A lányok az előírás szerint fejükön akár élő, akár „csinált" virágból készített koszorút viseltek, s szintén nemzetiszín szalagból kötött csokrot tűztek vállukra. A tervezők szerint ilyen „igen olcsó, alig pár krajczár árú dísz... nemcsak nagyon megfelel az alkalomnak, nagyobb tömegben impozáns, emelő".

12 Volt, ahol a felemelő idillel szemben az iskolák valódi, kritikusnak ítélt állapotára hívták fel a figyelmet,

13 de a ceremóniák lebonyolítását, emelt légkörét vagy legalább a róluk szóló egyházi lapokban közölt beszámolók ünnepélyes hangulatát ez nem zavarta meg.

14 8 „... hogy Magyarország ezeréves fennállásának ünneplésében az ország ifjúsága, mint a jövő letéteményese részét kivegye s a nagy dicső múlt emlékének illő ünnepies felelevenítésével nemzeti önérzetében és hazaszeretetében megerősödve gyarapodjék ismeretekben, erkölcsökben és hazafiúi erényekben." TERVEZET 1896, 134. p. 9 Uo. A rendeletet az iskolaügy intézményein keresztül, a tanfelügyelők révén terjesztették, az illetékes szaklapokban is megjelent, a protestáns lapok is közölték, az illetékes püspökök is körleveleket adtak ki az ünnepségekre nézve. 10 KUN B. 1896, 257. p. Vö. SZÁSZ K. 1896; ANTAL G. 1896; KISS Á. 1896; SZÁSZ D. 1896; SÁRKÁNY S. 1896; BALTIK F. 1896; GYURÁTZ F. 1896; ZELENKA P. 1896. 11 A NÉPISKOLÁK 1896. 12 Uo. 13 Pl.: „Kérdem: mit koszorúznak meg azon kis és szegénysorsú falusi iskolák, melyekben a legszükségesebb taneszközök, talán épen Magyarország térképe sincsen meg, vagy ha van, az oly kopott és ronda, hogy a gyermek azon a Kárpátok bérczeit alig mutathatja meg." VITÉZ L. 1896,167. p. 14 Lásd BÁNDY J. 1896, valamint pl. EZREDÉVES 1896.; A SOPRONI 1896; MILLENNIUM 1896. a); MILLENNIUMI 1896. b); A GYÖNKI1896; AZ EGYHÁZKÖZSÉGEK 1896; BUDAPESTI THEOLOGIAI1896; BUDAPEST FŐGIMNÁZIUMUNKBAN 1896; FÁKLYÁSMENET 1896 [Pápa]; CSOMONYA 1896; PELSÖC 1896; A PATAKI 1896;