Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára

Összefoglalásként elmondható, hogy ha a történetiséget az identitás kérdése felől értelmezzük, akkor a történeti hagyomány a különböző identitásmédiumok komplex olvasata révén rekonstruálható. Ezek a médiumok korszakonként eltérő mértékben, különböző címzetti kör megszólítása által formálják közvetlenül vagy közvetve a történeti hagyományt. Míg a prédikációk, az ünnepek, később (a 19. században) az emlékmű az üzenet tömeges recepcióját tette lehetővé, addig a statuális médiumok egy része szűkebb és korlátozottabb rétegre terjedt ki. Bár a szűkebben vett historiográfiához való hozzáférés a 19. század előtt a magisztrátus által engedélyezett kivételes kiváltságnak számított, s utána a szűk művelt elit számára volt elérhető, hatását a szekunder média (oktatási kézikönyvek, röpiratok, kontraverziós prédikációk stb.) felerősítette, de egyszersmind módosította is. A genfi „paradigma" általános nyugat-európai ismertsége előnyös helyzetet teremt az identitás történeti vizsgálatára. Az európai eszmetörténeti irodalomban a genfi történelmi hagyomány - főként a felekezetiség társadalomtörténeti hatása szempontjából - kitüntetett referenciális funkciójú példa, ezért történeti vázlatának rekonstruálása több szempontból is felhasználható és reprezentatív erejű lehet. A genfi historiográfiai hagyomány időbeli kerete az újkorra korlátozódik, ezért mentesíti a történészt az eredet fáradságos és nehezen behatárolható defmíciója alól. Vizsgálatomban ugyanakkor azt is igyekeztem szem előtt tartani, hogy szemben a genfi történeti hagyomány egészével, a média csak a lokális kánon számára jelentős, egy-két kivételtől eltekintve önmagában csak nagyon korlátozott mértékben érdekes. Ez a forrásadottság viszont annak az eszmetörténettel szemben gyakran megfogalmazott ellenvetésnek elhárítását teszi lehetővé, amely az eszmetörténetben pusztán Gipfelwandelungot (Koselleck), a „nagy művek" társadalomtörténeti szempontból irreleváns exegézisét hajlamos látni. IRODALOMJEGYZÉK ARIES, Ph. 1987 = ARIES, Philippe: La sensibilité au changement dans la problematique de l'historiographie contemporaine. Certitudes et incertitudes de l'histoire. Paris, 1987, 170-175. p. ARNAUD, C. 1989 = ARNAUD, Claude: le retour de la biographie: d'un tabou a lautre. Le Débat, mars-avril, 1989 (54. sz.), 40^7. p. építészet „kálvinista", illetve „református" jellegéhez: DOUMERGUE, E. 1914 és a Kálvin-monográfia harmadik, Genfről szóló kötetének vonatkozó részeit. Az egész vastag kötet ambíciója Kálvin Genfjének leírása, amelynek lelkét „keresi", „... quelle a étél'ame de Geneve que Calvin regut toutefaite par ses prédecesseurs, et qu'il refit a son image pour ses successeurs." S ennek a genfi léleknek a megtestesülése, maga a város fizikai valóságában, amellyé a kálvinista századok alakították: „II y a une ame dans les pierres, et ríen comme l'archéologie ne se confond avec la pschychologie" (DOUMERGUE, E. 1906, 6. p.). H2