Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára
4. az akár genfieknek címzett mondanivaló egy nem genfi médiumon keresztül történt, akkor külső értelmezésnek vettem. 14 Ezeken kívül Kálvin és Rousseau életműve a genfi történelemi identitás sajátos kihívásamak tekintetük, mivel a genfi identitás és történelmi hagyomány „olvasatai" jelentős részben az ő életművük (valamint Voltaire-é) függvényében alakult. 15 A szóbeli médiumok szerepe a történeti hagyományban Az identitás belső (genfiek felé irányuló) diskurzusának leghatalmasabb eszközeiként egészen a 19. század közepéig a prédikációk szolgáltak, amelyek letéteményese a lelkipásztori testület, a Compagnie des pasteurs volt. A reformáció genfi „indoktrinációját" Kálvin heti háromszori prédikációi biztosították. 1549ben legalább naponta egyszer volt prédikáció a város reformáció után is megtartott négy temploma közül valamelyikben. S bár gyakori a prédikáció elmulasztása miatt tett panasz, ugyanebben az évben előfordult, hogy kiegészítő istentiszteletet kellett tartani, mert a hívek nem fértek be a templomba. 16 A reformáció terjesztésének legfőbb eszközét egyébként Európa-szerte a szóbeli, vagy a szóbeliség és az írásbeliség határán álló médiumok jelentették, mint például a metszetek (esetleg néhány népnyelvi magyarázó szóval ellátva), a fogadók, kocsmák adomái, melyeket a vándorprédikátorok vagy az „evangéliumra tért" kereskedők, iparoslegények terjesztettek, könnyen folklorizálódó epigrammák stb. 17 A szóbeliség másik hatalmas médiumát, (amely persze sokszor eltért üzenetében) a városi tanács rendeletei adják, amelyek szintén számos identitásalakító vonatkozással bírtak. Érdemes megemlíteni, hogy sokáig ezeket sem nyomtatásban terjesztették, hanem nyilvános kikiáltók révén hirdették ki. 18 Jellemző, hogy míg a genfi egyház felépítését meghatározó 1541-es Ordonnances ecclésiastique-ot és módosításait többször kinyomtatták már Kálvin életében, az állam felépítését, az igazságszolgáltatás működését és a polgári jog rendelkezéseit Összefoglaló Edits civils először angolul jelent meg 1562-ben, és genfi kiadása évszá14 Ez a megkülönböztetési eljárás némileg nehézkes, s több ellenvetés is tehető vele szemben. Egyrészt azzal a csoportosítással szemben, hogy az identitás történeti jelenség, és így nézőpontom legalábbis a késő 17. századot megelőzően retrospektív. Azonban ez a retrospektivitás bizonyos mértékig meghaladhatatlan adottság, ezért nem illegitim, ahogy pl. Kálvin megnyilatkozásainak mint valamilyen identitás felől motivált cselekedeteknek az értelmezése, még ha az explicit hivatkozás hiányzik is. Másrészt sokszor egyetlen megnyilatkozás esetében is többszöröződhet az értelmezés „iránya": az, hogy kinek miként szól az üzenet. 15 Itt nincs módom kitérni a személyiség történelemformáló szerepének nagyon fontos kérdésére. A kérdés elméleti vonatkozásaival kapcsolatos kortárs reflexiók közül hadd utaljak a következő tanulmányokra: ARNAUD, C. 1989, 40-47. p.; LE GOFF, J. 1989, 48-53. p.; PASSERON, J. C. 1990, 3-22. p.; LEVI, C. 1989,1325-1336. p. 16 LAMBERT, Tli. 1985,19. p. 17 MEYLAN, H. 1957, IX. pp. 18 Lásd DUFOUR, A. 1966, 81. p. 76
