Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Szabó László: Tradíció és ideológia az oszéteknél (Szent Györgytől Sztálinig)
kalapjukat. Ezt azért tették, mert Szent György-templom mellett vagy alatt mentünk el. Ezt a hitet még a pártpropaganda sem irtotta ki az oszétekből. 5. Szent György-napi közösségi lakoma A templomok össze vannak építve a közösségi házzal. Ez egy nagy terem, ahol különböző ünnepeken összejönnek a férfiak. Egy kis faluban Szent György-napon, Szent György templomának közösségi részében részt vettünk egy közösségi lakomán. A fő oszlopot, amely a terem közepén volt, színes, öt cm széles szalagok díszítették. Ezek az esküvőkről maradtak vissza, a menyasszony kötözte fel. Nők - az esküvőt leszámítva - a közösségi terembe nem tehetik be a lábukat. A terem hosszában egy hatalmas asztal állt, a falon Szent György nagyméretű szmes képe. A falakban fülke, ahol ivőtülkök voltak (ma pohárból isznak). A kép alatt az asztalfőn ült a tamada, azaz a legidősebb férfi. Mellette két oldalt a két, korban utána következő személy, majd mi - a vendégek -, szintén kor szerint. Nekünk így a negyedik hely jutott, mert volt nálunk idősebb oszét vendég is (házigazdánk és a geroj). Ezt követte a háziak sora, szigorúan kor szerint ültetve. 18 éven aluliak nem ülhettek az asztalhoz. Ők felszolgáltak, töltötték a poharakat, de inni nem ihattak. Az asztalon három hatalmas pirog volt. Lángosforma, amelyet juhsajttal töltöttek. A pirog a tamada előtt volt, három egymáson, kissé széthúzva, hogy az istenek láthassák, hogy megvan az ünnepen mindhárom. Rajta birkaláb, birkafej, s főtt birkabél volt (azt is megeszik). Mások előtt is tányér evőeszközökkel, poharak és kisebb méretű pirog, szintén három, egymásra hasonlóan rakva. Megkezdődött a „szertartás". A tamada megemelte poharát (nem állt fel), s csend lett. Kezdte a tósztot, megjegyezve, hogy oroszul mondja a vendégek kedvéért. Később oszétul is hangzottak el tósztok. Valahányszor a beszélgetés az asztaloknál már-már hangzavarrá vált volna, a tamada megemelte poharát, s mondott pár szót valakire ráköszönve, aki aztán folytathatta a felvetett gondolatot, s ihatott is egy pohár arrakot (gyenge, 30 fok körüli pálinka). Elmondták, hogy régebben főzött oszét sör volt ezeken a lakomákon, de ma arrak vagy vodka járja, mert házilag nem főznek, nem főzhetnek sört, és ezért is vannak a falfülkékben a nem használt ivótülkök. A tamada tósztokkal mintegy szervezi a beszélgetést, formálja a lakomát, irányítja a gondolatokat. A tószt ugyanis nem más, mint irányított beszélgetés. A tamada irányítja, ha valaki szólni akar, tőle kellett engedélyt kérni. De ez ritkán esett meg. A tamada ugyanis felvet egy gondolatot, amit a többiek tovább űznek-fűznek, s figyelik, ki milyen szépen és okosan szól erről. Az első tamadai tószt nálunk a békéről és a barátságról szólt, arról, hogy lám, mi itt lehetünk náluk békében, barátságban, holott egykor ellenségként álltunk szemben, s mindez a háborút megnyerő Sztálin érdeme (kilottyantott ital a tiszteletére). De Szent Györgyről, az igaz férfiról sem feledkeztek meg, s Sztálinnal vetették össze. Ezt követte a két legidősebb rövidebb tósztja, ugyanehhez a gondolathoz kapcsolódva, majd sorrend szerint mi is elkövetkeztünk. Addig 64
