Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Zeidler Miklós: Irredentizmus gyermekeknek

lyével kellett (volna) igazolnia, hogy a legifjabb generáció is továbbviszi a hagyományt, s még csekélyke, ám gyarapodó erejével maga is küzd a revízióért. E küzdelem színtere elsősorban az iskola és a család volt. A játék, a tanulás és a mese bőséges lehetőséget nyújtott a gyermek számára, hogy az irredenta szólamokkal megismerkedjék. Erről tanárai és szülei - s a háttérből a politikusok - gondoskodtak. A Szerezzük vissza Nagy-Magyarországot cfmű játékban például az elcsatolt területek története, nevezetességeinek megismerése és visszaszerzése volt a feladat: az ügyes játékos az elcsatolt megye darabkájának a térképen történő elhelyezésekor a megyeszékhelyre kis zászlócskát tűzhetett, s így jelképesen birtokba vehette a területet. A nyíregyházi Mesebolt gyermekeknek szóló történelmi kvartettet dobott piacra, amely a hagyományos kanasztajátékot és a történelmi kvízkérdéseket egyesítette - a leírás szerint „jellemnevelő, tanulságos, szórakoztató" formában. A magyar sors kártyái a magyar történelem meghatározó pozitív és negatív eseményeit ábrázolták nyolc korszakra bontva, egyenként négy-négy kártyalapon. A játékban az győzött, aki ügyesen összegyűjtötte az egy korszakhoz tartozó, azonos emblémával jelzett lapokat, és a legtöbb pontot szedte össze a különböző pontértékű kártyák segítségével. A kártyajáték által közvetített történelemszemléletre jellemző, hogy pl. az első világháború és Mária Terézia egyaránt két pontot ért, Szent Istvánnak, az államalapításnak és Nagy Lajosnak öt-öt pont járt, de Szent László már csak négyet érdemelt, míg Hunyadi János kártyája három pontot, Dugovics Tituszé pedig négyet ért. A forradalomnak és Trianonnak csak egy-egy pont járt, Horthynak öt dukált, a Mindent vissza! kártyalap ezzel szemben - talán a revízió részlegessége miatt - csak négy pontot hozott a konyhára.

3 Tanévkezdéskor az iskolai csomagból a harmincas évek második felében már nem hiányozhatott a Schüler József részvénytársasága által forgalmazott Nem! Nem! Soha!-irón és irredenta írófüzet sem. A tanórák elején és végén a nebulók felállva szavalták el Papp-Váry Elemérné Hitvallás című tizenöt szakaszos versének nyitó strófáját, a Magyar Hiszekegyet A versike lényegre törő és könnyen megjegyezhető volt, tartalmában pedig azok közé a jelkép társítás ok közé tartozott, amelyek az irredentizmus és a kereszténység között létesítettek szoros kapcsolatot: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. A házi dolgozatok, fogalmazások, pályázatok, érettségi tételek témáját az iskolák gyakorta a békeszerződés és a revízió tárgyköréből jelölték ki. A különböA magyar sors kártyái. Magyar Nemzeti Múzeum, Legújabb kori főosztály gyűjteményei, Háztartási gyűjtemény, 94. 19. 6. 56