Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Zeidler Miklós: Irredentizmus gyermekeknek

lordnak, két tere és öt utcája Rákosi Jenőnek. Volt ezenkívül Irredenta utca és három Revízió utca is, a bécsi döntéseket követően pedig elszaporodtak a Hitlerről és Mussoliniról elnevezett közterek. A húszas-harmincas évek fordulóján tömegesen kereszteltek el köztereket az elcsatolt településekről is Zuglóban, illetve Budapest akkori I. és II. (ma L, II., XI. és XII.) kerületének beépülő vidékein. Egészen sajátosan járt el e tekintetben Pestszentlőrinc - akkoriban önálló nagyközség, majd megyei város, ma a főváros XVIII. kerülete -, ahol az utak és terek több mint fele politikusok vagy elcsatolt városok, országrészek nevét viselte, s az arra járó ma is kilométereket sétálhat anélkül, hogy más utcatáblákkal találkozna. És ha a dolog a Gondolat című, szélsőségesen ellenforradalmi lap szerkesztőjén múlt volna, a Kiskörút és a Duna közt húzódó utcák és terek, valamint az összes hidak irredenta neveket kaptak volna.

1 Ehhez még hozzávehetjük, hogy a harmincas évek közepén Budapesten minden villamoson olvasható volt a Magyar Hiszekegy, és nem volt ritka látvány a fővárosban az úgynevezett irredenta kirakat, mely rendszerint valamilyen térképes megoldás révén idézte fel a történelmi Magyarországot és gyakorolt kritikát Trianon fölött. Nem kevésbé voltak látványosak azok az „akciók", amelyek - mint pl. a Rothermere magyarbarát sajtókampányáért hálálkodó, több mint egymillió aláírás elküldése 1927-ben, majd fiának már-már királyi fogadtatása egy esztendővel később, a már említett óceánrepülők világcsúcsai 1931-ben és más, megvalósult és elvetett szertelen ötletek - valamely nagy teljesítménnyel kívánták ráirányítani a világ figyelmét a magyar nemzet kiválóságára, revizionista elkötelezettségére. Az emléktárgyak, majd hamarosan a használati tárgyak között is feltűntek olyanok, amelyek valamilyen módon Nagy-Magyarországra, Trianonra s a revízióra utaltak. (Ez már önmagában is bizonyítja, mennyire piacképes - és mennyire élő - volt az irredentizmus. A harmincas években egy következetes irredenta magyar a legkülönbözőbb irredenta tárgyakkal vette magát körül. Ha kedve tartotta, Nem, nem, soha! feliratú szódáspalackból töltött szikvizet a spriccerébe, irredenta hamutálba verte ki a pipáját, a történelmi Magyarország körvonalait kirajzoló díszdobozban tartotta értékeit. Asztalán irredenta gyertyatartó állt, ajtajára irredenta ajtóplakettet szegezett, nyakában az elcsatolt területek földdarabkáit tartalmazó medaliont hordott, a Magyar Nemzeti Szövetség Nem! Nem! Soha! jelmondatot viselő fémtáblácskáját „nemzeti rajzszeg"-gel rögzítette a falra, külföldi ismerősemek a területcsonldtásokat bemutató animációs képeslapot küldött. A június 4-i megemlékezéseken trianoni gyászjelvényt tűzött a hajtókájára, a Magyar Revíziós Liga éves tagsági díját revíziós pengővel váltotta meg, lakását irredenta falvédővel díszítette, és ha ízlése és pénztárcája engedte, tizennyolc pengőért megvásárolta Vértes Rezső ipariskolai rendes tanár Magyarország csokra című eozinszobrát, amely első látásra egyszerű virágkompozíció volt, ám megfelelő megvilágítás esetén a történelmi Magyarország árnyékát vetette az alatta lévő felületre. i ZSOLDOSHÁZI 1921,14-15. p. 54