Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon
halála emlékezete volt a korábbi brutális kivégzéseknek, lázadás-megtorlásoknak, de példázata is volt egyben a még el nem követett bűnöknek. A „gyászteátrom" áldozatai tehát mindig tanúságot, vértanúságot tettek a „rút halál" koncepciójának megfelelően. Társadalmunk nem kívánja „megélni" a fájdalmat, legfeljebb vegytiszta érzés nélküli brutalitásban megjeleníteni, esetleg orvos-, börtön- vagy fegyverkezéstechnikai szinten „csillapítva" éreztetni. „Biztos vagyok abban, hogy semmik vagyunk, ha nem vagyunk hús. Hiszem, hogy ünnepelnünk kell ezt a testiséget." mondta Peter Greenaway 1984-ben egy interjúban. A filmrendező arra figyelmeztette nézőit ezzel a gondolattal, hogy a médiaképek áradatában sohase feledkezzünk meg arról, hogy érző testek vagyunk. Ha csak a látványnak hiszünk és nem emlékezünk a test fájdalmaira, akkor a legkegyetlenebb képek is hatástalanok maradnak. A „gyászteátromban" megélt fájdalom látványa épp ezért össze sem hasonlítható a szakralitásától megfosztott, csak a brutalitást ábrázoló képek látványával. A rettenet színháza felerősíti a megélt fájdalom emlékezetét, az erőszakos képek viszont épp ellenkezőleg, eltompítják azt. A színházban megjelenített, a színész teste által közvetített fájdalom mindig is intenzívebb hatást fog gyakorolni a nézőkre, mint a mozivásznakon vagy a videóképernyőkön megjelenített szenvedéstörténet. Greenawaynek pedig azért érdemes hinni, mert bár filmrendező, a filmet paradox módon mindig is színházként értelmezte. Végső konklúziónk mindebből csak annyi lehet, hogy nem feledkezhetünk meg, vagy jobban mondva ideje emlékeznünk a keresztény kultúra központi gondolatára, a szenvedéstörténetre, tágabban értelmezve pedig a büntető fájdalomokozás vagy a fájdalom megélésének általános koncepciójára. IRODALOMJEGYZÉK ANTALL J.-KAPRONCZAY K. 1973 = ANTALL József-KAPRONCZAY Károly: Aus der Geschichte der Sadismus: Elisabeth Báthory. Die Waage. Zeitschrift der Chemie Grünenthal Stolberg. Rheinland, 1973. BARANYAI DECSIJ. 1982 = BARANYAI DECSI János Magyar históriája. Európa Kiadó, Bp., 1982. BARTA G.-FEKETE NAGY A. 1973 - BARTA Gábor-FEKETE NAGY Antal: Parasztháború 1514-ben. Gondolat, Bp., 1973. BUZÁSI E. 1975 = BUZÁSI Enikő: 17 th Century Catafalque Paintings in Hungary. Acta Históriáé Artium, (XXI. évf.) 1975/1-2., 87-126. p. CALMET, A. 1746 = CALMET, Augustin: Dissertations sur les apparitions des anges, des demons et des esprits et sur les revenans et vempires de Hongrie, de Boheme, Moravie et de Silésie. Paris, 1746. CSERNUS S. 1999 = CSERNUS Sándor: A középkori francia nyelvű történetírás és Magyarország (13-15. század). Doktori mestermunkák. Osiris, Bp., 1999. DELUMEAU, J. 1990 = DELUMEAU, Jean: Sin and fear. The emergence of a Western guilt culture 13 ih-18 th centuries. New York, 1990. 43
