Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Madaras László: Április 4. – az ünnep

Március végére megérkezik a válasz, melynek lényege, hogy a „szóban forgó szoboremlék nem tartozik a Műemlékek Országos Bizottságának felügyeleti körébe, hanem a törvényhatóság gondoskodásának van alávetve. Ennek alapján felszólítjuk a Tekintetes Hivatalt, hogy kérelmével ahhoz fordulni szíveskedjék." Magyarán csináljanak azt, amit jónak látnak, a kérdés ismételten ott volt, ahonnan az egész ügyet elindították. Mit is lehetett ilyen esetben tenni? Nagykáta elöljárósága kapott egy leiratot, melyben a járási főszolgabíró intézkedett: „... kénytelen vagyok akként intézkedni, hogy a Nagykáta község határában s létesítésekor a Nagykáta község gondjaira bízott szobor, hogy fenntartható legyen, jelenlegi helyéről elvitessék. A szobor létesítési gondolatát szerencsésen fenntudjuk tartani; ugyanis a nagykátaí piactéren elhelyezett igen szép, de kevesebb mívészi beccsel bíró s a szabadságharc emlékére emelt kőoszlopot helyezhetjük a szobor helyére, a szobrot pedig Nagykáta község belterületére a szobor helyére áthelyezni rendelem. Kötelességem ekként intézkedni, mert felügyeleti jogomnál fogva elsőrangú kötelességem, hogy az áldozatkészségből emelt, nagy művészi beccsel bíró szobrot a pusztulástól megóvjam; ha a községnek anyagi áldozatába is kerül, ezt az áldozatot meg kell hoznia hazafiasságától és művészi érzésétől indítva." Tulajdonképpen ebből a levélből derül ki a dolog lényege. Nagykátán nincs emlékmű, csak egy kőoszlop, a bicskei határban azonban van. Meg kell cserélni a kettőt, s így a szoborépítési gondok viszonylag olcsón oldódnak meg a járási székhelyen. Az, hogy a dolognak mekkora köze van az egykori történeti valósághoz, a hivatalt és vezetőit aligha érdekelte igazán. Végül is per lett az ügyből, amit azután Tápióbicske község nyert meg. Azt a területet, amelyen az emlékmű áll, a tápióbicskei határhoz csatolták, szerencsénkre minden maradt a régiben. 1945 és 1989 között ügynevezett „kettős ünnep" volt Tápióbicskén április 4-én. Hivatalosan ugyanis ezen a napon szabadult fel Magyarország a német megszállás alól, másképpen fogalmazva ekkor hagyta el az utolsó német katona a magyar földet. Hivatalos állami ünnepként tartották számon ezt a napot. A két ünnep azonban sohasem keveredett egymással, általában két ünnepség volt. Egy hivatalos politikai ünnep és egy „elsősorban a fiatalokhoz, az iskolához kötődő szabadabb, kötetlenebb" ünnep. A nap kettőssége a rendszerváltással szűnt meg. Zárójelben még két történeti paradoxon is említésre méltó ebben a községben április 4-hez, illetve a szabadságharc emlékművéhez kapcsolódóan. Magyarország alig néhány éve kapcsolódott a NATO szövetségi rendszeréhez. Az pedig közismert tény, hogy az Észak-atlanti Szövetséget 1949-ben éppen április 4-én alapították a részt vevő hatalmak. A másik igazi paradoxon az, hogy 1912ben a szabadságharc hőseinek emlékművét éppen október 23-án szentelték fel. Igazi számmisztika ez! 312