Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében

badcsapatok egyik vezére".

28 A magyar nemzet 20. századi történetét tragédiák sorozataként értelmezte ünnepi beszédében Orbán Viktor, amely Trianonnal kezdődött és napjainkig tartott, pontosabban 1998-ig, amikor az uralmon levő pártok hibájából még mindig nem valósulhattak meg az 1848-as forradalom célkitűzései. Az etnikai megkülönböztetés rítusa „Igazi magyar ünnep a határon túl van" - így fogalmazott a budapesti Múzeum körúti ünnepség egyik résztvevője.

29 Ez a viszonylag népszerű vélekedés Magyarországon mindenekelőtt arról szól, hogy vannak olyan értékek és érvek, amelyeket kisebbségben, valamint a kisebbségben élő nemzettársakról való beszédben lehet autentikusan képviselni. Ugyanez a mondat Erdélyben és DélSzlovákiában a magyar kisebbség reprezentációját megalkotó elit szándékát is találóan fejezi ki. A történelem nemzeti sajátosságának hangsúlyozásával 1998ban valóban leginkább a kisebbségi intézmények képviseltek egy, a magyar államitól lényegesen különböző, politikai súllyal bíró diskurzust. Romániában és Szlovákiában 1848 kapcsán nem annyira forradalomról és nem is modernizációs folyamatról, hanem elsősorban szabadságharcról beszéltek a kisebbségi vezetők, és ugyancsak nem ritkán „magyar szabadságharcról". Ezzel nyilván a történelmi esemény sajátosságára, nemzeti jellegére fektették a hangsúlyt, és olyan képet alkottak, amely precedense lehet az etnikai pártok és szervezetek mai politikai küzdelmének, az egyéni és kollektív szabadságjogok képviseletének. Az Erdélyben központinak szánt csíkszeredai ünnepségen az RMDSZ elnöke a 1848-as forradalom szabadságeszméjét a jogaiért küzdő mai romániai magyarsággal kötötte össze, egy másik szónok a közösségi és területi autonómia igényével. De az etnikai politika radikálisabb követelései is megtalálták alkalmas nyelvezetüket az 1848-as szimbolikában. Az Erdélyi Napló című hetilap ünnepi számában tizenkét pontban foglalták össze „a romániai magyar nemzeti közösség" követeléseit: a nemzeti kisebbségek szempontjából fontos törvények megalkotását, a magyar nyelvű oktatás autonómiáját (beleértve a Bolyai Egyetemet) és a kisebbségek nyelvének a közigazgatásban való használatát, kétnyelvű feliratokat, magyar utcaneveket és a nemzeti jelképek tilalmának eltörlését. Szlovákiában a választásokat megelőzően a magyar politikai pártok kiegyezésének és összefogásának történelmi legitimitását igyekeztek megteremteni a forradalomra és az 1867-es kiegyezésre való hivatkozással. A forradalmi megemlékezéseket a választásokra létrehozni kívánt „magyar egység" retorikája határozta meg,

30 amit a magyar pártok vezetői a nagyobb lélekszámú vagy szimbolikus jelentőségű dél-szlovákiai településeken jelenlétükkel is igyekeztek kép28 Magyar Nemzet, 1998. március 14. 29 Idézet a Csöngey Adrienn által készített interjúból. 30 Új Szó, 1998. március 16. 299