Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

A keresztény kultúra középpontjában álló keresztre feszítés mellett a vértanúszentek szenvedéstörténeteinek ábrázolásai is igen erősen hatottak a hívekre. Az Arma Christi-kompozíciókhoz hasonlóan a vértanúkat gyakran ábrázolták a halálukat okozó kivégzési eszközök (pallos, kerék, csípőfogó) társaságában, de nem ritkák azok a képi históriák sem, melyek részletesen foglalkoztak a borzalmas kínzások és kivégzések hóhértechnológiailag pontos megjelenítésével (olajba főzés, kerékbetörés, lefejezés, megkövezés, keresztre feszítés, lenyilazás, töviskoronázás, ostorozás, megszégyenítés). A vértanúszentek legenda-történeteinek 11-14. századi tömeges elterjedését, valamint a római büntetőjog 12-14. századi újrafelfedezését a középkori táblaképek jelenítették meg a legérzékletesebben. A 2-5. században keletkezett vértanúakták forrásértékkel bírnak tehát a kora újkori büntetőjog tanulmányozásához is, hisz a szentek legendái a római büntetőjog gondolati, tematikai és technológiai mintáinak közvetítését valósították meg. A Római Birodalom területén keletkezett 2-5. századi akták és történetek alapvetően két nagy csoportot alkottak. Forma- és motívumtörténeti szempontból keleti és nyugati vértanúemlékeket különböztethetünk meg. A korai és hitelesnek tekinthető, főként nyugati, latin vértanúakták a kínzás és a szenvedés szemléletes és részletes ecsetelését visszafogottabban valósították meg, mint a keletiek. Annál inkább része volt a kegyetlenkedés a keleti vértanúemlékeknek. További különbséget mutatnak az elbeszélésekben megjelenített latin és keleti típusú hóhértechnológiák is.

57 A keleti és nyugati hóhértechnológia különbségeinek a római büntetőjog 1213. századi európai „felfedezése" és újraalkalmazása szempontjából volt jelentősége. A római büntetőjog justiniánusi koncepciója folyamatosan jelen volt a bizánci utódállamokban, később pedig részlegesen a Török Birodalom területén is.

58 A nyugat-európai területeken viszont a római jog újjáéledéséről és felfedezéséről beszélhetünk. A Német-római Birodalom területi és szokásjogon alapuló büntető jogstruktúrája a 14. század folyamán egységesülési folyamaton ment keresztül, melynek végeredményeként a 16. század elejére a Constihitio Criminalis Carolina, vagyis a CCC (1532) elnyerte végső formáját. A consuetudinaris jogon alapuló döntvénytárak a területileg tagoltan kidolgozott criminalis constitutiókban - Tübingen (1466),

59 Tirol (1499),

60 Bamberg (1507)/'

1 Augsburg (1530)

62 -, melyek végül a birodalom egészére érvényesített CCC-ben oldódtak fel.

63 A későbbi jogi kódexek erre alapozva fejlesztették tovább a büntetőjogi tételeket. „A jog egész fejlődéstörténete során igen nagy jelentősége van a formának, a formai továbbélésnek/' - írja Zlinszky János a Római büntetőjog című könyvében 57 MUSURILLO, H. 1972. 58 ZLINSZKY J. 1995,156-157. p. 59 DÜLMEN, R. 1990,170. p. 60 KOCH, T. 1991, 69. p. 61 KOCH, T. 1991, 72., 73. p. 62 KOCH, T. 1991, 78. p. 63 ZLINSZKY J. 1995,157. p. 29