Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Ölveti Gábor: 1848–49-es megemlékezések Debrecenben

1849. június 3-ára, amikor a kormány Debrecenből visszaköltözött Budapestre, és Kossuth, köszönete jeléül, egy nagyobb összeget adományozott a szegények javára. Mélyen gyászolt Debrecen, amikor az 1894. március 21-ei közgyűlésen a főispán-elnök bejelentette, hogy „azon szellem óriás, ki a szabadelvű mozgalmaknak hazánkban a negyvenes években vezetője, s az örökké emlékezetes 1848. évben az új szabadelvű alapokon felépített Magyarországnak megteremtője volt, Kossuth Lajos nagy hazánkfia az éjjel, távol hazájától hosszas szenvedés után meghalt".

0 A korábban már idézett levélben írta Csanak János debreceni polgár a következőt: „... nagy embereink emlékezetét ne csak szíveinkben, hanem szemmel látható, kézzel fogható jelek, emlékszobrok által is örökítsük." Még 1894-ben megkezdődött az önkéntes adományok gyűjtése a városi Kossuth-szobor felállítására. 1902. szeptember 17-én, Kossuth Lajos születésének századik évfordulója alkalmából a törvényhatósági bizottság díszközgyűlést tartott. Emlékezetes volt a debrecenieknek, hogy még a megelőző nap estéjén az ünnepelt tiszteletére minden köz- és magánépületet féiyesen kivilágítottak, hiszen ez történt 1848. március 19-én este is, miután a város közgyűlése elfogadta a pesti tizenkét pontot. A képviselő-testület ebből az alkalomból határozta cL hogy az 1903. évtől kezdődően fiz éven át évente tízezer koronát tesz félre egy monumentális Kossuth-szobor felállítására, és a hazafi arcképét is megfesteti. 1905-ben az Éder Gyula festőművész által elkészített és a városházéi közgyűlési termének falán elhelyezett Kossuth-arcképet házi ünnepség keretében mutatták be. Margó Ede szobrász és Pongrácz Szigfrid építész Kossuth-szobrát, amely mindmáig dísze a főutcának, 1914. május 3-án, ünnepélyes keretek között leplezték le.

7 A Kossuth-megemlékezések sorát a születésének 125. évfordulójára rendezett ünnepség zárta 1927-ben, amikor a debreceni törvényhatóság feliratot intézett a kormányhoz, érdemeinek törvénybe iktatására. „Illő volna, hogy hivatalosan is elismertessék a nemzeti önállóság, öncélúság és függetlenség eszméiért dolgozó legnagyobb történelmi alakunk emléke."

8 A Kossuth-kultusz ünnepi megnyilatkozásainak összegzéséből önkéntelenül is adódik a következtetés, hogy az uralkodó és a magyar nemzet kiegyezésének korában elsősorban a szabadelvű, a Trianon utáni Magyarország közvéleményében pedig a nemzeti függetlenségért küzdő Kossuth kapott helyet. A meghatározó politikai körök mindkét időszakra megteremtették a maguk Kossuth-ideálját az aktuális politikai elvárások tükrében. A város nemcsak az uralkodó iránti hűségét nyilvánította ki, de nem sokkal később Kossuthot is védelmébe vette, amikor szigorúan elítélte Zünándi Ignác 6 HBMLIV. A. 1011. a) (Debrecen Város Tanácsának jegyzőkönyvei) 118. kötet, 1848: 581. sz.; IV. B. 1403. a) 11. kötet, 1889:147. sz.; uo. 13. kötet, 1892:161. sz., 1892:184. sz.; IV. B. 1109. f) (Debrecen Város Tanácsának iratai, jelentések állaga) 3. doboz, 274/1849.; IV. B. 1403. a) 15. kötet, 1894: 38. sz. 7 HBML IV B. 1405. b) 27. doboz, 233/1877.; 1403. a) 23. kötet, 1902: 207. sz., 1902: 199. sz., 1902: 200. sz.; 26. kötet, 1905: 120. sz.; 35. kötet, 1914: 247. sz. 8 Debrecen szabad királyi város törvényhatósági bizottsági közgyűléseinek jegyzőkönyvei (továbbiakban Közgyűlési jegyzőkönyv) az 1927. évről, 1927: 468. sz. (A városi tanács a jegyzőkönyveket 1916-tól kezdődően nyomtatásban adta ki.) 273