Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában

szónok a szabadságharc kitörésének okairól szólt hangsúlyozva a küzdelem jogszerű voltát, majd összefogásra, áldozatvállalásra szólították a város polgárait. A Táncsics Mihály lapjában gyakran publikáló Kenézy Lajos lelkész különösen nagy hatást ért el, mert beszéde középpontjába a sokat szenvedett s március 15-én az alkotmányos jogok magaslatára emelt népet állította.

2 A nagy részvétel jelezte, hogy a város társadalmának döntő része valóban a maga ünnepének tekintette március 15-ét. Az ünnepi szertartás - a honvédek és nemzetőrök valóságos és szimbolikus centrumba állítása - a honvédelmi harc melletti mozgósítás szándékát fejezte ki. 1849 amolyan bevezetője volt a március 15-i ünnep történetének. Még egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ez a nap lesz-e a forradalom és szabadságharc szimbolikus megjelenítője, avagy megmarad egy mozgósításra felhasznált egyszeri alkalomnak. Az első ünnep emléke bizonyos mértékig el is mosódott, a szabadságharc bukása után több mint húsz évig nem volt nyilvános megemlékezés Gyulán. Ennek ellenére március 15-e -bár ellenkező előjellel -az abszolutizmus évei alatt is „jeles" nap maradt. Amikor valamelyest nőtt a feszültség az országban, a helyi közigazgatás irányítóinak számolniok kellett egy esetleges március 15-i demonstratív ünneppel. így történt ez 1860-ban - az első fővárosi megemlékezés előestéjén -, mikor is az országos feszültséget érezve a békéscsanádi megyefőnök puhatolódzni kezdett, vajon várható-e valamilyen megmozdulás a forradalom évfordulóján. A kérdésre a gyulai szolgabíró azt jelentette, hogy „a tett magánnyomozódás után azon biztos tapasztalatra jöttem, hogy márciusi ünnepély tartása nincsen célba véve". Egyik-másik szolgabíró kommentálta is információit. A Szeghalmi járás irányítója hozzáfűzte jelentéséhez, „úgy látszik, hogy a múltnak azon napokhoz kötött emléke az itteni nép kebelében egészen ki is Imit". A békési szolgabíró viszont a „míveltebb néposztály és a közlakosság" körében mutatkozó óvatossággal és a várható büntetéssel magyarázta az ünnep elmaradását.

3 Rövid idő múltával kiderült, a csend okát a békési főszolgabíró értette jobban: szó sem volt „azon napol<" elfelédéséről. Az Októberi Diploma kiadása után csakhamar bebizonyosodott, hogy a megye nagy közigazgatási gyakorlattal bíró politikai elitje pillanatok alatt képes visszavenni korábbi pozícióit, s világossá vált az is, hogy a reformokért folytatott küzdelemben és a szabadságharc csatáiban edződött vármegyei politikusok legitimációja minden korábbinál erősebb. Az 1860 decemberében a gyulai református templomban „sok ezer ßnyi hallgatóság jelenléte mellett" megtartott megyegyűlésen minden megszólaló 1848 kontinuitása mellett tört lándzsát. A tisztújítás során pedig eufórikus hangulatban újraválasztották a vármegye 1848-49-ben szerepet vállalt politikusait.'

1 Ugyancsak az 1848-hoz való visszatérést jelezte az 1861. évi országgyűlési választás, mikor is a város szavazati joggal bíró polgáraitól újra mandátumot kapott Gyula 1848ban megválasztott képviselője. 2 OLÁH Gy. 1892, 288-292. p. 3 BML IV. B. 152. A Békés-csanádi cs. kir. Megyehatóság iratai, 199/1860. ein. 4 BML IV. B. 253. Békés Vármegye Bizottmányának iratai, 1860. évi jegyzőkönyv. 261