Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Erdész Ádám: A 48-as kultusz a dualizmus korában

ERDÉSZ ÁDÁM A 48-as kultusz a dualizmus korában Az 1848-as forradalom és a forradalmat követő szabadságharc történelmünknek az az eseménysora, amely legmélyebben beivódott a magyar közgondolkodásba és a magyar nemzettudatba. Az 1848-as és 1849-es év fontos eseményei, a forradalom vezető személyiségei széles körben ismertek; a mai közbeszédben gyakran idézzük, parafrazáljuk a kor fontos személyiségeinek szólássá vált mondatait. Egy-egy ilyen utalással pontosan és a nagy többség számára jól érthetően jellemezni tudunk bizonyos helyzeteket és embereket. 1848 szereplői a szó fizikai értelmében is közöttünk vannak: nap mint nap Kossuth- és Petőfiszobrok mellett megyünk el, látjuk, olvassuk, leírjuk a kor vezérférfiainak nevét őrző utcaneveket. 1848 szellemisége a magyar nemzettudat transzcendens mezejébe is beépült - mi mással magyarázhatnánk azt, hogy sorsdöntő történelmi pillanatokban, például 1956 októberében, 1848 szimbolikája feléledt s mozgósító erővé vált? Ugyanígy, mi mással magyarázhatnánk azt, hogy a szomszédos országok magyarok lakta területein egy 140-150 évvel ezelőtti történeti esemény évfordulója olykor hirtelen feszültséggel telik meg, s a megemlékezés az egyik oldalon aggodalmat kelt, míg a másik oldal erőt merít a múltidéző ünnepből? A 48-as kultusz kialakulásához, a forradalom és szabadságharc vezető személyiségeinek szakralizálódásához alig több mint egy emberöltőre volt szükség. Az 1880-as évekre állandó ünneppé váltak a forradalom kiemelkedő dátumaihoz kapcsolódó évfordulók, mindenekelőtt március 15-e. A városok, sőt a kisebb települések is - szinte kizárólag a polgárok kezdeményezésének és áldozatvállalásának köszönhetően - sorra felállították a maguk 48-as emlékhelyeit. Párhuzamosan zajlott a forradalom és a szabadságharc emlékeinek számbavétele és rögzítése. Nagyon gyorsan megszülettek - Pierre Nora kifejezését kölcsönvéve - „az emlékezet valóságos és virtuális helyei", valóságos és virtuális helyek. Tanulmányomban a 48-as kultusz kialakulásának és kiterebélyesedésének folyamatát szeretném bemutatni. A vizsgálódás terepéül Gyula városát választottam, mivel Békés megye egykori székhelyének társadalma kellőképpen rétegzett volt, s az itt lezajlott eseményeken keresztül az országos tendenciákat is meg tudom ragadni. A Gyula dualizmus kori fejlődésében kiemelkedő szerepet játszó Lukács György főispán a megye polgárait jellemezve éppen rendkívül erős 48-as elkötelezettségüket emelte ki. „Jellemző az alföldi ember mentalitására írta visszaemlékezéseiben -, hogy az 1848-1849-iki dicsőséges szabadságharcban látja megtestesítve mindazt, ami nagy és szent előtte, ehhez képest ünneplésének és örömének is 1848 manifesztálásával tud legmegfelelőbb kifejezést adni." Lukács György megállapítása pontos. 259