Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Pálmány Béla: Az első nemzeti ünnep – 1849. március 15.

egyetértését és támogatását voltak hivatottak kifejezni. A katolicizmus és a pro­testantizmus Magyarországon is évszázadok óta szemben állt egymással. Elte­kintve olyan rövid időszakoktól, mint a II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelem ne­vével fémjelzett szabadságharcé (1705-ben éppen itt, Szécsényben, konferenciánk színhelyén mondta ki a világtörténelemben először a keresztény vallások egyen­lőségét és egyenjogúságát), ez a szembenállás és a protestantizmus állami diszkri­minációja 1848-ig fennmaradt. Az 1848. július 5-én összeült első népképviseleti országgyűlés sem változtatott azon a szokásjogon és törvényeken alapuló gyakor­laton, amely csupán a római és görög katolikus, valamint 1790 óta a görögkeleti egyházak főpapjait ruházta fel felsőházi tagsággal, a kálvinista és lutheránus egy­házak püspökei azonban még nem élvezhették a jogegyenlőség e gyümölcsét. (Mindazonáltal a képviselőháznak a választások eredményeként négy katolikus plébános és egy román ortodox pap mellett négy református lelkész is tagja volt.) A ceremónia új vonása volt a Nemzeti Gyűlés két háza Debrecenben megje­lent összes tagjának teljes díszben való felvonulása és részvétele az ünnepségen. Ez az aktus a korábbi nemesi nemzet helyett alkotmányba foglalt polgári nem­zet teljességének a képviseletét volt hivatott jelképezni. A harmadik momentum a szabadságért küzdő honvédség debreceni helyőrsé­gének a felvonultatása volt. Szentpály József debreceni térparancsnok vezetésével teljes díszben vonult ki egy svadron újonnan felszerelt és jól begyakorolt „Bocs­kai-huszár", az ötödik huszárezred tartalék osztálya, egy század gyalogoshon­véd, egy osztály vadászalakulat fegyver nélkül, továbbá a debreceni nemzetőrség lovas- és gyalogzászlóalja. A jelentés után a dandár rajokra oszlott, és a város­házától a Szent Anna utcai katolikus templomig kettős sorfalat alakított ki. Korán gyülekezni kezdett a város polgársága, nyolc órakor már alig lehetett mozdulni a hatalmas piactéren. A hangulatot egy röplap terjesztése emelte az egekbe. Ekkor tudatták a város népével, hogy Bem József seregei március 11-én ostrommal bevették a magyar forradalommal nyíltan szembeszegülő erdélyi szá­szok fővárosát, Nagyszebent, a szász nép meghódolt a magyar kormány előtt, az orosz segélycsapatok pedig fejvesztve menekültek a Vöröstoronyi-szoros felé. A szabadságharc vezére, Kossuth nem vett részt a hivatalos ünnepségen. Mint feleségéhez írt, fél évszázada kiadott leveleiből ismert, március 14-én a török­szentmiklósi táborba érkezett. Előtte Kisújszálláson szemlét tartott Klapka hétezer katonája fölött, majd Szentmiklóson a „rettenthetetlen hős" Damjanich bátor, lelkes, határozott, a hazához hű seregét tekintette meg. „Aki e sereget és vezéreit látja, annak kebléhez hazánk győzelme felett a kétségnek szikrája sem férhet többé" - vonta le a tanulságot, majd hozzáfűzte: „Beh minő más levegője van itt a léleknek, mint Debre­czenben. Baj nincs Istennek hála, s nem is lesz. Ezt a sereget nem lehet legyőzni." Egy nappal később újabb levelet küldött hitvesének: 5 „Kedves Angyalom! Ti ma martius 15-két ünneplitek, mi pedig - értem seregeink ­mennek a német ellen. Hogy tulajdonképen mit ünnepelnek martius 15-kén, midőn egy 5 KLÖM XIV. kötet, 653., 655. p. Köszönet Spira Györgynek figyelmünk felhívásáért. 245

Next

/
Oldalképek
Tartalom