Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Kövér György: A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei

idős atya „esdeklésére" maga Rohonczy szerzett végül báró férjet is „a kis bestiának" (a huszárfőhadnagy itt sem kerül be a képbe!).

30 E verzió szerint a férj kiakolbólítása után itt ragadta el „a vörös bárónét" a „már-már fékezhetetlen szenvedély". Itt már nincs is szükség a szájhős férfiak indiszkréciójára, „a Rökk Szilárd utcai boltosok, házmesterek, a ráérő vénasszonyok" mesélik, hogy ki jött ki a reggeli órákban a palota „hátsó kapuján". Az elszegényedett báróné Párizsban - minő botrány - „autót vezetni tanult és sofirozott is". Leginkább azonban erkölcsi élete „esett kifogás alá; állandóan részeg volt, botrányokat csinált; végül kiutasították és visszatoloncolták Budapestre".

31 Itt, a Magyar Vüág nevű zugpanzióban esett meg vele az ifjú riporter kalandja, aki immár túl a nyolcvanon is elevenen emlékezett arra, amint „a negyvenen túli asszony anyáskodó kedveskedése csakhamar az öreg hetéra élvvágyó önzésévé vált". Ez a férfiúi élmény vezet el a végkövetkeztetés, az erkölcsi tanulság levonásához: „Igazságtalan lenne a vörös Flóra tragédiáját Rohonczy Gedeon számlájára írni, mert ezt a nőt fékezhetetlen vad szenvedélye vitte a romlásba, a pusztulásba vezető útra, s az szinte mellékes, hogy ezen a csókkal, öleléssel, kéjjel szgélyezett Golgotán kivel ért az első stációhoz."

32 A történet íve tehát szinte eleve adott: a szenvedélyének gátat vetni nem tudó, nimfomán nő bukása szükségszerű, anyagi és erkölcsi értelemben egyaránt, a liliomkertészetre hajló, deres halántékú gavallér ehhez csak puszta eszköz. Gyökeresen másfajta vonalvezetésű Hegedűs Géza írói története, bár - meglepő módon - irodalmilag talán ez a legkezdetlegesebb. Nyilván a családi kapcsolat miatt is meglehetősen ellentmondásos a beállítás. A Hegedűs által felvázolt elbeszélésben „a nagy örökségű leány azzal kezdte életét, hogy vagyoni biztonságában szakított minden polgári erkölcsi előítélettel, és világbotránkoztató szabados életet élt. Állítólag gyönyörű volt, az arisztokrácia ifjai vetélkedtek érte, és ő könnyedén osztogatta kegyeit... a legmagasabb körökben. (Név nem szerepel.) Mégphercegí szeretője is akadt. Szépsége mellett okos és szellemes is volt. Cinikusan hirdette, hogy akinek elegendő pénze van, az fölötte áll a szabályoknak. Jó néhány arisztokrata már korábban is hajlandó lett volna igen rossz híre ellenére is feleségül venni, de Flóra évekig elutasította az ajánlatokat azzal, hogy akinek egyszer oltár előtt hűséget fogad, ahhoz hűséges is lesz... erre pedig ráér."

33 Nos, ha ez így lenne, akkor Flóra egészen tizenhét éves korában kötött első házasságáig várakoztathatta volna a reá áhítozó arisztokratákat. Hegedűs végül részben tájékozatlanságból, részben a „polgári norma becsülete megmentése" végett hozzáadja Flórát egy báróhoz, ami azért kétélű megoldás, ám ettől kezdve irgalmatlanul „megjavítja" a nő erkölcseit is a maga módján. „Es attól kezdve, hogy báróné lett, a legkövetkezetesebben betartott szerelmes lííségben élt, és szült néhány gyermeket arisztokrata férjének."

34 30 Uo. 187. p. 31 Uo. 188. p. 32 Uo. 189-190. p. 33 HEGEDŰS C. 1982,130. p. 34 Uo. 131. p. Az író olyannyira elhiszi saját verzióját, hogy úgymond tapintatből nem írja ki a férj arisztokrata nevét, mert „jó néhány utóda el, hasznos tagja a mi társadalmunknak és fogalmuk sincs, hogy valahol távolról az én vérrokonaim, nem egy még azt sem tudja, hogy déd228