Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Kövér György: A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei

Ha a gondnokság intézményének az volt a célja, hogy a gondnokoltat - addig, amíg meg nem tanul vagyonával, jövedelmével bánni - korlátozza a költekezésben, akkor több mint kétséges, hogy az betöltötte feladatát. Ebben a tekintetben nyugodtan meghallgathatjuk a pazarló Flóra visszatekintő bölcsességét, alighanem hitelesen idézi fel saját érzéseit: „Gyermekkorom óta szokva voltam hozzá, hogy minden csínyem sikerüljön, minden vágyam teljesüljön s a legkisebb ellenállás végtelen indulatba hozott. Százezer koronát fizettem ügyvédemnek azért, hogy nagykorúsíttatásomat keresztül vitte s mikor az erről szóló okiratot kézhez vettem, megelégedetten nevettem, mint a gyerek, akinek valamilyen turpissága sikerült. Pedig sírva kellett volna széttépnem az esztelen tékozlásaimra jogot adó papirost s valami homályos érzésem volt, ami azt súgta, hogy az első önálló nagykorú tettem az legyen, hogy még százezer koronát fizessek a kiskorúsíttatásomért. .."

u Szüzesség, házasság, flört, válás Flóra házasságairól, válásairól, kapcsolatairól eddig három (plusz egy) történettel rendelkezünk (a pazarlás okán a kinevezett gondnok is feljogosítva érezte ugyanis magát, hogy a jelentésekben állást is foglaljon bizonyos kérdésekben, módot adva ezáltal a korszak félhivatalos beszédmódjának megismerésére). Ezek mindegyike tartalmaz ugyan számos közös mozzanatot, mégis alapjában eltérő látószögből építi fel a történetet. Flórában - emlékei szerint - tizenhét éves korára kiforrt az ideál képe: „Még fehér leányszobámban, hatalmas Bösendorferem előtt lágy dallamokat játszottam, még elpirultam, ha francia olvasmányaimban a Vamour szóra tévedt szemem, de odakünn már hívott az élet, titkos sejtések remegtették meg plasztikus alakomat s a szerelem ismeretlen világából vad bachanália hangjai szűrődtek át zavaros összevisszaságban szűzi érzéseimhez. Anyám aggódóan nézte sötét tüzű nagy szemeimet, fehér arcom lázasan kikifizetésre vállaljam el. Ezen kérelemnek különben sem tehettem volna eleget, annál kevésbé, mert alig egy félórával nevezett hitelező jelentkezése előtt gondnokoltam külön levélben arról értesített, hogy bemutatandó utalványát ne honoráljam, Resch hitelező elutasító válaszom folytán gondnokoltamat újra felkereste lakásán és ott oly botrányt csapott, hogy gondnokoltam társalkodónőjét küldötte értem esetleges rendőri közbelépés keresztülvitelére. A reményeiben csalódott Resch hitelezőt aztán nagy nehezen sikerült valahogy a helyzet megvilágításával botrányt okozni akaró eljárása czéltalanságáról meggyőzni." Uo. 14 SPLÉNYNÉ 1908, 21-22. p. Az érzések felidézése ugyanakkor nem feledtetheti velünk, hogy az események kronológiáját és a vagyon nagyságrendjét illetően Flórát az emlékezete 1908-ban meglehetősen könnyen cserben hagyta. Az előbbi gondolatok bevezetéseként ugyanis ezt idézhetjük: „Ekkor már ismét elfogott az élet vágya és szerettem volna hozzájutni 5 millió 600 ezer koronát kitevő vagyonomhoz, hogy ne legyek kénytelen mindent uzsora hitelre megszerezni, mert fényűző életmódom mellett esedékes 7000 korona apanageom rendesen a hónap első két három napjára is kevés volt." (Uo. 21. p.) A gondnokság alóli felszabadulására (és nem nagykorúsíttatására) az egybemosott eseményeknél jóval később (valójában apja és anyja halála között négy év telt el, második házassága és válása között újabb három), csak 1899-ben került sor. 223