Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Kövér György: A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei

KÖVÉR GYÖRGY A csapodár Flóra, avagy a polgári normaszegés emlékképei Jó néhány éve annak, hogy egy antikváriumban ritkaságnak számító memoárra bukkantam, Életem, Szerelmeim, Szenvedéseim címmel, írta Báró Splényné Freystädtler Flóra. Ma már nehéz lenne felidézni, hogy önmagán a tematikus önéletrajzon túl a szerző családneve, vagy a kiadó által a hátsó belső borítón hirdetett másik „óriási szenzációt keltő könyv", a „Sötét bűnök. Egy úrileány vallomásai" keltették-e fel érdeklődésemet, hogy önéletrajzi gyűjteményemet ezzel a pajzán darabbal gyarapítsam.

1 A Budapestről, 1908-ból datált papírfedelű könyvecske, amely címlapján egy telt idomú hölgy mellképével is igyekezett a mű vonzerejét növelni, olvasmányként csalódást okozott, áradt belőle az „idegenkezűség", láthatóan valamilyen „közreműködő" író-stilizátor tolla próbálta legalább a ponyván fogyaszthatóvá tenni az emlékezést.

2 S mivel a „gender studies" habos fodra (akkor még) nem érintette meg fantáziámat, a könyv bekerült a többi közé, sorsára várva. A téma körvonalai igazán csak akkor kezdtek előttem kibontakozni, amikor két további emlékiratban is megtaláltam Flóra történetét, természetesen másmás nézőpontból elmesélve, s tartok tőle, az sincs kizárva, hogy a legendárium még újabb változatokban is előkerülhet. Először a „riporter" Török Imre: Kedves lovakról, furcsa emberekről írott korfestő könyvében bukkant fel újra a sztori. Török természetesen egy lovas sportsman, Rohonczy Gedeon (alias Gida) hódításai között mesélte el Frey städtler Flóra viharos életét. Mivel Török ügyelt arra, hogy megjelölje forrásait, tudjuk, hogy a húszas években, a Dohány utca 66. alatt, Géber Heléntől (illetve nem csekély maszkulin büszkeséggel elárult saját élményforrásból) kerekítette ki a maga változatát. Nem forrásként, de megemlíti, hogy hajdan kezében volt Flóra asszony könyve - amelyet szerinte „egy ziil1 A hirdetett mű szerzőjeként Nagy Irma szerepel, az ajánlás pedig nem hagy kétséget a tartalom felől: „A kitűnő írónő buja szépségű, megrázó realizmussal festett érzéki történeteket mond el saját életéből, a túlfeszített nemi gyönyörök minden fázisáról, a lihegő kéjtől, vérbűnökön át a brutálisan perverz szerelemig. A gyönyörű rajzokkal díszített kötet ára 2 korona." 2 Csak a bevezetőből ízelítőül néhány mondat: „Kályhámban még most is lobogó lánggal ég a tűz, mert fázom, fázom mint a forró Nílus lótusza, ha Afrika perzselőn csókos napsugarából felviszik északra a megalkuvó galagonya bokrok, a hideg fenyők s a józan akácok közé. S lelkemet elöntik emlékeim. Először félénken bukkan fel az egyik, majd hívja társát is magával és lassankéntfelvonulnak hosszú sorban, hol komolyan, hol kacagva; aztán kört formálnak körülöttem és mintha nekiszilajodott tündérek lennének, észbontó táncba kezdenek s rám dobálják tűzvörösrózsáikat, szikrázó színű azaleáikat, kábító illatú, ismeretlen nevű, megrészegítő virágaikat. Párnámra könnyeim Indiának, megenyhül tőle zaklatott szivem, mint a kint permetező tavaszi esőtől felüdül a pesti poros utca..." SPLÉNYNÉ 1908, 3. p. 219