Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

IV. „POLGÁRIASSÁG”: NORMA ÉS GYAKORLAT - Jávor Kata: Polgár vagy dzsentri? A köznapi, illetve ünnepkultúra eltérései a Zsolnay család négy nemzedékében

csönöket vett fel".

7 Jogi tanulmányait befejezve állami tisztviselő, végül királyi főügyészhelyettes lett, akit unokahúga a családtörténetben sznobnak nevez. A katonatiszti pálya, ahová Cölesztin kerül, szintén azok közé a hivatások közé tartozik, amely „védett piacokon" futható be. Különösen ha figyelembe vesszük „a védett és a szabad középosztálybeli érvényesülési piacokon uralkodó viszonyok különbségeit"', „hogy míg a vállalkozó tőkés munkásaival és hivatalnokaival együtt napi 8-12 órát dolgozott a tönkremenetel vagy az elbocsáttatás fenyegetése mellett, addig a nyugdíjjal s fizetett szabadsággal (tehát teljes foglalkoztatási biztonsággal) járó közhivatalokban 4-6 órás volt a munkaidő"'.

8 Hozzá kell tennünk, hogy az 1850-es években, amikor Cölesztin pályája indult, a németnyelvűség miatt ez a pálya kiemelkedési lehetőséget nyújtott, a nyugdíj pedig biztos tőkét jelentett. Ettől azonban Cölesztin elesett az olasz függetlenségi háborúban való részvétele miatt. Zsolnay Miklós kereskedőnek ment fiai testvéreikhez képest inkább a polgári életvitel közelében maradtak. így a bőrnagykereskedő Ferdinánd Bécsben letelepedve a város tekintélyes polgára lesz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a város egyik iskolaszéki elnökének választják, amelyről ő maga mond le a testületben tapasztalható antiszemita megnyilvánulások miatt. De a pécsi bútorkereskedő Imre is inkább „a szellem embere", akinek a sakk és a zenélés a kedvenc kikapcsolódása, valamint szülővárosa fejlődésének aktív figyelemmel követése, és ezzel kapcsolatos észrevételeinek, javaslatainak a helyi lapokban „jó stílusban" való közzététele. Ez a város életével való azonosulás, az abban való tevékeny részvétel mélyen polgári vonás. Ugyanakkor e két „polgár" habitusa korántsem mentes a dzsentroid vonásoktól, amely az egész polgári osztályt áthatotta. E tekintetben mi sem árulkodóbb, mint az, ha vizsgálóra vesszük e fivérek tudatos választásait és kulturális döntéseit, házastársválasztásukat, valamint a gyermekeik számára való keresztnévadási stratégiájukat illetően. Mind Ferdinánd, mind Imre, de a jogász György választása is házassági mobilitásra utal anyagi és társadalmi szempontból is, Imréé azonban csak anyagi tekintetben: egy saját osztályából való, de vagyonos polgárlányt vesz feleségül. Mivel feleségét a családi feljegyzés szerint mint „végtelen jóságos, egyszerű lelkületű s egyébként vagyonos"

9 asszonyként örökíti meg, hajlunk rá, hogy Imre nem, vagy nem elsősorban anyagi megfontolásokból veszi őt feleségül. Nem áll ez pl. Ferdinándra, aki, mint egy családi levélből megtudjuk, egy vagyonos, „de szellemileg az átlag alatt álló nőt"

10 vesz feleségül. Jellemző, hogy e tényt az új asszony vagyona nem takarta el a Zsolnay család szemében. Számukra valaki megítélésében a szellemiek igen sokat nyomtak a latban, mint ahogy Imre feleségének jellemzésekor is a belső tulajdonságok értékelése után a 7 ZSOLNAY 1974, 36. p. «KARÁDYV. 1989,111. p. ^ MATTYASOSZKY-ZSOLNAY M. 1967. io MATTY ASOSZKY-ZSOLNAY M. 1967. 200