Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

III. SZERTARTÁSOK ÉS TÖRTÉNELMI SZCENÁRIÓK - Hudi József: Gróf Zichy István főispáni beiktatása 1832-ben

HUDI JÓZSEF Gróf Zichy István főispáni beiktatása 1832-ben A magyar nemesi vármegyék élén álló főispánnak (supremus comes) mint a király által kinevezett tisztviselőnek legfőbb feladata a király személyes képviselete, a királyi és rendi érdekek közti összhang megteremtése volt. E közjogi méltóságot csak nemes származású, arra érdemes személy tölthette be. A tisztség tekintélyét az adta, hogy a kinevezéssel egy időben az illető a közjogi méltóságok közé emelkedett: hivatalánál fogva a bárói csoport tagjává vált, s maradt mindaddig, amíg tisztségét betöltötte. Több család és egyházi méltóság politikai befolyását azzal növelte, hogy megszerezte az örökös főispáni címet, s ezzel örökölhetővé tette a magas méltóságot.

1 A főispánok a 16. század közepéig csak a király, illetve - annak távollété-ben - a királyi helytartó (nádor) előtt tették le a Zsigmond 1435. évi dekrétumában megállapított ünnepélyes hivatali esküt. Ezt követően viszont - főként a király távolléte miatt - a vármegyei beiktatásnak vált részévé az eskü letétele.

2 A beiktatás a kezdeti időtől fogva ünnepélyes külsőségek között zajlott le: a nemesi gyűlésen bemutatták kinevezési oklevelét, s a helyi szokásoknak megfelelően beiktatták és ünnepelték őt.

3 A barokk korban a társadalmi reprezentáció elengedhetetlen részévé vált a nagy tömegeket megmozgató beiktatás. Veszprém megye - többek közt Baranyához, Bácshoz, Esztergomhoz, Heveshez hasonlóan - abban a sajátos helyzetben volt, hogy az örökletessé vált főispáni tisztet évszázadokon át a megyés püspökök töltötték be. A székhelyüktől rendszerint távol élő veszprémi püspökök a 14. századtól kezdve 1773-ig viselték a kettős tisztséget. Ezt követően a felvilágosult Habsburg uralkodók részben aulikus világi főrangúakat, részben szolgálatkész, jómódú köznemeseket neveztek ki főispánnak vagy főispánhelyettesnek. A 18. század végén és a 19. század elején a megyében birtokos gróf Zichy és gróf Esterházy család tagjai töltötték be a nagy tekintéllyel, magas fizetéssel és kevés munkával járó főispáni tisztséget. II. József halála után előbb gróf Esterházy Imre (1790-1792), majd gróf Zichy Ferenc (1792-1813) főpohárnokmester, i FEKETE L. 1914, 6-11. p. 2 FEKETE L. 1914,10. p. 3 Csizmadia Andor közigazgatás-történeti áttekintésében megállapította, hogy a vármegyék élén álló főispánokat a király nevezte ki, de beiktatásukról nem tett említést. CSIZMADIA A. 1976, 37. p. 149