Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Bősze Sándor: Somogy vármegye és a millenniumi ünnepségek (1896)

Kiállítási Irodájától, a vármegyei gazdasági egylettől és magánemberektől kértek támogatást, illetőleg a megye pótadót vetett ki. A földművelési tárca és a gazdasági egyesület ugyanazzal az indokkal utasította el a kérést, jelesül: erre nem volt költségvetésük.

20 Még 1894 augusztusában, illetve decemberében készült egy, a kereskedelmi, pénz- és hitelügyi csoport létesítésére Magyarországról befolyt pénzadományokat felsoroló kimutatás.

21 A 114 kereskedő között egy somogyi polgár nevét sem találtuk. A 319 felsorolt pénzintézet és testület sorában a Délsomogyi Takarékpénztár Rt-t, a Barcs-drávavidéki Takarékpénztár Rt-t, valamint a Tabvidéki Takarékpénztár Rt-t leltük fel. Míg a három intézmény összesen 75 forintot fizetett be, addig bő 113 000 folyt be a többi adományozótól. Nos tehát, nem számítva a csökölyi tájház felállítására szervezett, később részletezendő gyűjtési eredményt, a Somogyvármegyei Mezőgazdasági Helyi Bizottságnak tulajdonképpen a tőkeforrást tekintve meglehetősen behatárolt lehetőségei voltak. A megye ekkor majd három évtizedes múltra visszatekintő hetilapja, a Somogy - úgy is, mint a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye - kiemelt figyelmet szentelt a millenniumi ünnepségeknek. A szerkesztő, Roboz István és fia, Zoltán egyébként az említett egyesület tagja is volt. A maga sajátos eszközeivel Roboz lapja kezdettől fogva segítette a somogyi bizottság munkáját. A hetilap például 1894-ben - segítendő a gazdasági egyesület munkáját - a megye kis- és nagybirtokosait szólította meg, mondván, ha egy futtatásra, sportra jut akár 30 000 forint is, akkor tán a kiállítás sikeréért is tehetnek valamit. Annál is inkább, mert a vármegye, gazdasági produktumain túl, bemutathatja - s ehhez is pénz kellett - népviseletét, népi építészetét, a Balatont, az abban élő halakat, a szőlőtelepeit s természetesen a történelmét.

22 1895-ben egyes hírek szerint megfogalmazódott a kiállítás esetlegesen egy-két évre történő elhalasztása. Ekkor a megyeszékhely másik lapja, a Kaposvár - mely szintúgy erőteljes nyomást gyakorolt a helyi közvéleményre - úgy gondolta, ha már valóban későn álltak neki a kiállítást előkészíteni, akkor az legyen később, mert „nem az lesz a nemzeti szégyen, ha bevalljuk, hogy a nagy munkának elhamarkodva rövid terminust szabtunk, hanem az, ha kiállításunkat mások ítélik elhamarkodottnak, sikerületlennek. Hiszen a millennium alkalmából rendezzük a kiállítást, tehát nem vagyunk egy esztendőhöz kötve; mert még egyrészről nincs is biztos tudomásunk róla, hogy honfoglaló őseink mely évben lépték át az új haza határát, másrészről nem is az aß dolog, hogy a történeti évforduló pontosan megtartassék, hanem az, hogy a honfoglalás emlékezete méltó módon legyen megünnepelve."

23, A kiállítási jelentkezések kapcsán már elöljáróban szükségesnek vélem megjegyezni, hogy az országos lelkesedéshez képest a helyi buzgalom jóval kisebb 20 SML EKB 3/1894., 10/1894.; SML ai. 1246/1893. 2

il896.EOKKÖZL. 22 A MILLENIUMI1894,1-2. p. 23 MILLENIIUM 1895,1-2. p. 133