Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Prepuk Anikó: A Millennium ünnepe az izraelita sajtó tükrében

törzsektől származtak, amelyek a honfoglaló magyarokkal együtt érkeztek az új ország területére, elsőként 1884-ben Kohn Sámuel történész-rabbi fejtette ki.

3 A csupán feltételezéseken alapuló elmélethez a Kazár Birodalom korabeli berendezkedése szolgált kiindulópontként, az az ismert tény, hogy a 8. században a kazár államban a zsidó vallás vált uralkodóvá. Bár Kohn nem tudta feltevését elsődleges forrásokkal alátámasztani, az elmélet meggyőző históriai érvet szolgáltatott a közös ünnepléshez. Ezért nem csoda, hogy a felekezeti sajtó kritikátlanul vette át a professzionális történetírás által később megkérdőjelezett és elvetett romantikus elképzelést.

4 Leginkább a neológ érvelés aknázta ki az elméletben rejlő lehetőségeket. A zsidóság korai jelenlétét az elhivatottság megnyilvánulásaként értelmezte, amelynek alátámasztására a két nép történetében rejlő párhuzamokat emelte ki. A zsidó-magyar sorsközösség történeti gyökereit egyfelől a hasonló keleti származásra vezette vissza, a magyarságot a „kelet egyik népe"-ként, a zsidóságot a „kelet másik népe"'-ként jelenítette meg,

5 másfelől a mmdkét népet jellemző kiválasztottsággal indokolta. Eszerint a zsidóság „hivatása hirdetni az egy Istent"

r míg „a magyart isten kiválasztotta, hogy hirdesse a szabadság és a jog igéit".

6 Az egyszerre érkezés gondolata lehetőséget adott arra, hogy ne passzív szereplőként, hanem aktív résztvevőként, „a magyar államiság előőrseként" mutassa be a honfoglalás kori zsidókat, hiszen „ők lettek a legtüzesebb szószólói a magyar hegemóniának az új ígéret földjén"7 Az a tény, hogy „a zsidóság nem tisztán vendégnép e hon területén"', feljogosította arra, hogy osztozzon történelme dicső és vészterhes eseményeiben. A kazár származás tényét az ortodoxia is elfogadta: „A zsidóságnak nem kellett a magyar hazánk szeretetét megtanulnia - olvashatjuk a Zsidó Híradóban -, hisz része van, habár nagyon csekély részben a honfoglalók érdemében is, mivel hogy zsidó vallású törzs is volt Árpádnak párduczbőrös seregei közepette."

8 Fogalmilag ugyan nem olyan kidolgozott formában, mint a neológia, magáévá tette a sorsközösség gondolatát is. „A magyar talán megérezte ösztönszerűleg, hogy az ő és a zsidóság sorsában van valami közös vonás, mivel hogy ép olyan elszigetelten állott az idegen népek között, ép annyi ellenség vette körül mint Izraelt sok ezred éven át! És a magyart is csak az tartotta fenn a mi a zsidóságot, a lelkében rejlő erkölcsi kincs..."

9 Az ünnepi köszöntőkből a hála hangja csendült ki a nehéz időkben menedéket nyújtó ország iránt. E magasztos pillanatban az ortodoxia sem maradt le a neológok mögött a hazafiság hangsúlyozásában, legfeljebb szemlélődő beállítódásának megfelelően kevésbé látványos módon tette azt. 3 KOHN S. 1884,12-46. p. 4 Az elméletet nemcsak az asszimilációban élenjáró neológia, de az ortodoxia is elfogadta: LÁZÁR B. 1896, 4-5. p.; MILLENIUM 1896,10. p. 5 SILBERSTEIN ÖTVÖS A. 1896. a), 1. p. 6 SILBERSTEIN ÖTVÖS A. 1896,1. p. 7 SILBERSTEIN ÖTVÖS A. 1896. a), 1. p. 8 MILLENIUM 1896,10. p. 9 HARTSTEIN L. 1896,2. p. 122