Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Mohay Tamás: Az ünnep eredettörténete vagy mondája: - Megfontolások a csíksomlyói pünkösdi búcsúról
3. A csata történeti hitelessége Az ismert tények egyelőre nem támasztják alá azt a történetet, amelyet Cserey Farkas, Losteiner Leonard és nyomukban a hivatkozott szerzők felidéztek. Senkinek sem sikerült eddig olyan történeti forrást találnia, amely János Zsigmond ellen 1567-ben győztes katolikus csíki székelyekről szólna. Továbbá nem ismerek olyan szöveget sem, amely az 1567 és az 1777-1780 közötti kétszáz évben akár csak utalásszerűén megemlítene hasonlót a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban. Pedig a 17. és a 18. században szép számmal születtek publikált vagy kéziratos munkák, amelyek az erdélyi ferencesekkel, a rendházak történetével foglalkoztak. Közülük a legjelentősebbnek Kájoni János munkája számít 1684ből. A Liber Nigra L vagy Fekete könyv, az erdélyi ferences kusztódia története Somlyóval kapcsolatban egyetlen szóval sem említi ezt a történetet, csakúgy, mint Nedeczky László 5 sem. A hivatkozott szövegek részletes elemzése megmutathatná, hogy az események leírása számos apró ellentmondást tartalmaz: sem időben, sem térben nemigen lett volna lehetséges mindaz, amit leírtak. A fő motívum, a más vallású fejedelemnek való ellenszegülés, mint kollektív hőstett jelenik meg benne, s ez elfedi ezeket az ellentmondásokat. Nincs nyoma továbbá annak, hogy a Cserey/Katona-szöveget idéző szerzők a 19. század folyamán (de később sem) komolyan kételkedtek volna az elmondott történet hitelességében. Egyedül Erős Ferenc Modeszt munkájának kéziratos változatában találni ennek jelét. Messzire vezetne ennek elemzése és értelmezése, de aligha járunk messze az igazságtól, ha arra gyanakszunk, hogy ennek oka egy igen erős közmeggyőződéssel szembeni óvatosság lehetett. Újabban egy kéziratot ismerek (amely alighanem álnéven és rövidítve jelent meg a kolozsvári Művelődésben Tódor Csaba tollából), amely világos ellenvetéseket hoz fel: az unitárius vallás csak 1568 után indult el Erdélyben hódító útjára, s csak 1571-ben lett bevett vallás. Továbbá nincsen adat semmiféle megtorlásról, büntetésről sem (mint ahogy ilyenek jól ismertek az 1562. évi székely felkeléssel kapcsolatban). 4. Értelmezés Mindennek tekintetbevételével talán nem ok nélkül mondjuk, hogy az eredettörténet némely vonásai mondaszerűek. Létrehozásában az 1770-80-as években alighanem együttműködhetett a csíki ferencesek közössége és az ott pártfogóként, anyagi támogatóként fellépő, lelki megújulást kereső nemes urak rétege. Hogy az ilyesfajta történeti mítoszteremtés e korban nem példa nélküli, annak alátámasztására elég csak a „Székely krónika" históriájára, vagy a torockőiak hamisított középkori kiváltságlevelére gondolni. 6 5 NEDECZKY, L. 1739. 6 JAKÓZs. 1976. 106
