Schneider Miklós emlékezete - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 33. (Salgótarján, 2001)

Horváth István: „Csöndes mosoly- józanító irónia"

kezdetben csak két főfoglalkozású alkalmazottja volt az intézménynek - élettel telt meg. A megye levéltára újra itthon tevékenykedett. Az igazgatói kinevezést kapó Schneider Miklós önmaga számára a legfontosabb feladatot ekként fogalmazta meg: „Legfőbb érdeklődési területem maga a levéltári anyag, az a folyamat, ahogyan a holt dokumentum a történetírás forrása lesz. „Az érdeklődésének megfelelően szervezte szakmai tapasztalatcseréit, írta cikkeit a levéltári szakfolyóiratokba. Úgy vélekedett, hogy az intézmény számára az a legfontosabb: kapcsolódjék be a helytörténeti kutatás - elsősorban a falutörténet-írás - feladatainak munkálataiba, alakítson ki jó kapcsolatot a pedagógusokkal, elsősorban a történelemtanárokkal, ismerje meg a hazai tudományos élet törekvéseit, és nem utolsó sorban rendelkezzen a munkához elengedhetetlenül fontos nemzetközi kitekintéssel.

6 A levéltárosi feladatok elvégzése mellett megérkezését követően bekapcsolódott Salgótarján és a megye kulturális, tudományos életébe. Munkatársa lett a megyei, a városi monográfiák készítésének. Nemcsak mint levéltáros, hanem az általa kiválasztott történelmi kor kutatója, a kötetek érdemi létrehozásában is részt vett. 1970-től a Magyar Történelmi Társulat Nógrádi Csoportjának elnöke volt. Salgótarjánba kerülésétől kezdve - 1972-től a Palócföld szerkesztőbizottságának tagja volt. A „Hagyomány rovatot istápolta. Tudományos munkához szokott felelősséggel. A szónak nemes értelmében vett nyugtalanító ember volt: mert bár a múltat kutatta, többször jogot formált arra, hogy pontosak legyünk jelenünk és jövőnk megítélésében. Mindennapi javunkat szolgálta áttekintően meglapozott kétkedéseivel, értékigazító, megfontolásaival, csöndes mosolyba keretezett, józanító iróniával."

7 Munkakedve eredményeként közre adott dokumentumkötetei, forrásértékű munkái magyar és más nyelven publikált írásai alapján nemzedéke legtehetségesebb, fáradtságot nem ismerő tenni akarással és munkabírással rendelkező élcsoportjába tartozott."" Gondot fordított arra is, hogy az intézményéhez került munkatársait nevelje, tanítsa a szakma szépségeire. Munkája révén nem csodálkozhatunk, hogy a Nógrád megyei Levél16