Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban

1922. november 19-én a Nógrádi Hírlap Magyar tisztviselő sorsa Csehszlo­vákiában címmel cikket közölt a valaha Hont vármegyéhez tartozott Bátorfalu­si Körjegyzőség vezetőjének, Tornyos Józsefnek a viszontagságairól, akit 34 évi megszakítatlan szolgálat után három napi felmondással csak azért bocsátottak el a zömmel magyarok lakta jegyzőség éléről, mert határidőre nem igazolta cseh és szlovák nyelvtudását. A Nógrádvármegyei Községi és Körjegyzők Egyesületének közgyűlését 1922. november 18-án tartották meg Salgótarjánban az ipartestület közgyűlési termében mindössze 27 tag jelenlétében. Hummer Ferenc betegsége miatt Har­mos Pál alelnök vezette a tanácskozást. Pongrácz György vármegyei főjegyzőt ekkor választották az egylet tiszteletbeli tagjává. Az 1923. évi tagdíj már 1000, illetve aljegyzőknek 500 korona lett. Csekey Sándor kazári jegyzőnek azon in­dítványát, hogy az egyesület kösse le magát a választási rendszer fenntartása mellett, egyetlen szavazat ellenében, az összes szavazatokkal elvetették. A járá­si jegyző egyesületeket felhívták az újjáalakulásra, hogy az egyesület 1923. évi tisztújítása zökkenőmentes lehessen. Elhatározták a jegyzői törzskönyv újbóli fel­fektetését is, illetve az egyleti alapszabályok átdolgozását a megváltozott viszo­nyokra és az országos egyesületi új alapszabályokra tekintettel. 84 A jegyzői nyugdíjalap költségvetését 1923-ra 154980 korona szükséglettel és ugyan­annyi fedezettel elfogadták. Figyelembe vették a nyugellátások megállapításánál a lak­bérpótlékot is. A községi hozzájárulások a jegyzői fizetések 45 %-át tették ki. Ekkor már a jegyzői állások betöltésekor a pályázóknak a Tanácsköztársaság és a forradalmak alatt tanúsított magaviseletüket igazoló okmányokat is fel kellett mutatniuk. 1923. április 12-én Rakovszky Iván - „a vármegyék bajnoka" - a szécsényi választókerület képviselője, aki a monarchiával való teljes jogfolytonosság pártján állt, ankétot hívott egybe, melyen közigazgatási reformjavaslatát vitat­ták meg. E javaslatban ő a jegyzők belügyminiszteri kínevezését ígérte, de jel­lemző, hogy a tanácskozásra mindössze három jegyzőt hívtak meg. Az ankét keretében a jegyzők országos egylete is közgyűlést tartott, melyen várme­gyénkből tizenhármán voltak jelen. A tanácskozás legfőbb tárgya a választási és a kinevezési rendszerek melletti állásfoglalás volt. A választmányi ülésen kompromiszszum jött létre a két irányzat hívei között. A kari egység érdeké­ben arra hatalmazták fel a vezetőséget, hogy a reform kapcsán minél több újí­tást próbáljanak keresztülvinni. A nógrádiak véleményét is ismertették a vá­lasztmányi ülésen: 71 jegyző a kinevezési, 2 pedig a választási rendszert támo­gatta megyénkben. A szécsényi járási jegyző egyesület június 5-én tartotta évi rendes közgyűlé­sét, melyen elnökké Farkas Lászlót (Ludány), jegyzővé Jungmann Ernő adó­ügyi jegyzőt (Nógrádmegyer), nyugdíjválasztmányi taggá Sziller Györgyöt 84. CSIZMADIA 1976. 356-358. p.; Adományok a jegyzők árvaházára. NH. (1922. január 1.); 393/1922.SZ. NHL. (1922. július 27. 1-2. p.); 748/1922.sz. NHL. (1922. augusztus 17. 1. p.); 392/1922.SZ. NHL. (1922. augusztus 24. 2. p.); Magyar tisztviselő sorsa Csehszlovákiában. NH. (1922. november 19.); „P": Nógrádvármegye jegyző egyesületének... NH. (1922. november 26.) 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom