Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

7. A megye jegyzői a két világháború között és a II. világháborúban

Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának azon rendeletét, mely szerint az 1919. december 31-e és 1920. december 31-e között teljesített magánmunkálatokért az erről szóló utolsó szabályrendelet megszabta díj ötszöröse kérhető, a belügyminiszter megváltoztatta és az alapul szolgáló díjtételhez 200 %-os pótlék felszámítását engedélyezte. A vármegyei jegyző egyesület hároméves szünet után 1920. augusztus 21-én tartotta meg rendes közgyűlését Balassagyarmaton. Az elnöki jelentés beszámolt a forradalmak alatt a jegyzőket ért atrocitásokról. Hummer Ferenc elnök arra kérte nyugdíjazott kortársait, hogy maradjanak az egylet tagjai és vállaljanak tevékeny részt annak küzdelmeiben. A megszállott területen maradt jegyzőket az egyesület továbbra is tagjainak tekintette. Szó volt még a gyűlésen, többek között a királyság visszaállításának szükségességéről és a közigazgatás államosításáról is. Az egyesület iratai a forradalmak alatt megsemmisültek, a losonci internátus cseh kezelésbe került, ám oda továbbra is elsősorban jegyzők és tanítók gyermekeit vették fel. Az egyesület egyhangúlag foglalt állást a közigazgatás államosítása mellett, de biztosítékul a szolgálati pragmatika megalkotását, a független fegyelmi bíróság megszervezését és az áthelyezhetetlenségnek a bírói függetlenség módjára való szervezését kötötték ki. Felemelték a tagsági díjat jegyzőknél évi 50, az aljegyzőknél évi 30 koronára. A vármegyékhez egy kérelemcsomagot terjesztettek fel: kérték az összes átalányok eltörlését és a községek kötelezését az anyagok és szolgálmányok természetbeni kiszolgáltatására (áruhiány volt!), a magánmunkálati díjak tízszeresre emelését, a vasúti jegykedvezmény kiterjesztését az aljegyzőkre, a nyugdíjasokra és családtagjaikra. Dráxler János nemzetgyűlési képviselőnek, aki a jegyzők családtagjainak vasúti kedvezménye ügyében pártolólag szólalt fel, köszönetet mondott az egyesület. Pozsár István kétbodonyi jegyző javaslatára a helyszínen 4000 koronát gyűjtöttek a Erzsébet Árvaház javára és belőle két alapítványt tettek. Új tisztikart választottak: elnökké Hummer Ferencet (Balassagyarmat), alelnökké Kovács Ferencet (diósjenői volt körjegyzőt), főjegyzővé dr. Paulus Józsefet (Nógrádszakái), jegyzővé Svírbély Lajost (Balassagyarmat), pénztárnokká Bory Lászlót (Rétság, volt gácsi körjegyző) választották meg. A nyugdíj és egyben az egyesületi választmány tagjai Bory Károly (Kékkő), Bory László (Gács),*Kovách Kálmán (Fülekkelecsény), Kiss Gusztáv (Litke), Harmos Pál (Bércei), Kovács József (Salgótarján), Horváthy Árpád (Hugyag), Pozsár István (Kétbodony) lettek. A gyűlést a Thúróczy-vendéglőben társasebéd követte. Hummer Ferenc egyleti elnök és dr. Paulus József főjegyző 1920. augusztus 29én a Nógrádi Hírlapban arra kérték a jegyzői kart, hogy a közgyűlésen tett 5000 koronás két alapítványhoz hiányzó 1000 koronát gyűjtés útján adják össze. 1920 szeptemberében iktatták be a főispánt, dr. Huszár Aladárt. A jegyzők küldöttségét Hummer Ferenc egyleti elnök vezette, aki üdvözlő beszédében a következőket mondta: „Méltánytalanul üldöztek berniünket, de mi felvettük a működés fonalát. Kérjük, hívja fel a kormány figyelmét a hazafias jegyzőkar működésére." Az alispán elismerte, hogy a hazatérő katonák érdemtelenül inzultálták a jegyzőket, mert azok csak felsőbb utasításokat teljesítettek. A kommunista uralom alatt a jegyzők zöme nem ingott meg. „Legyenek a nép igaz 74