Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)
5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig
meg, melyet az alispán rendeletben ajánlott a közigazgatásban dolgozóknak és a vármegye jegyzőinek figyelmébe.) 1913. július 1-től egy új járást hoztak létre Kékkő székhellyel, emiatt a járások között községátcsatolásokra és három új körjegyzőség felállítására került sor Sóshartyán, Ozdin és Kálnó székhelyekkel. Ez évben is született új elgondolás vármegyénkben a közigazgatás államosításáról Fölkér János szécsényi járási számvevő tollából. Az államosításnak szerinte a jegyzői szervezetre kellett volna épülnie. A városokat szerinte meg kellett volna szüntetni és csak kétféle község létezett volna: az önálló és a szervezett, aszerint, hogy a község maga igényel-e jegyzőséget, vagy csak másokkal együtt. A közigazgatás szervezete három szintre oszlott volna; a körfőnökségre, a járási és kerületi főnökségre, felettesük a Belügyminisztérium. A körfőnökség a jegyzőséget pótolta volna. Kör alatt 2-3 akkori körjegyzőség területét kellett érteni. A körfőnök vezette volna a közös pénzügyeket, a községek saját költségvetésükön belüli autonómiája mellett, de sokkal kisebb létszámú képviselő-testületekkel és kisebb hatáskörrel. A centralizált közigazgatás híveként Fölkernek sommás véleménye volt a községi autonómiáról: „Mindenesetre az autonómia kérdéséhez nem lehet kesztyűs kézzel hozzányúlni, hanem a magyar közigazgatás eme lépfenéjét, önmagát teljesen elfogyasztó rákját egy császármetszéssel végleg ki kell operálni, különben a beteg valóban elpusztul." 1914 elején a Magyar Jogász Egylet ankétot hívott össze, s ott a közigazgatási reformok alapkérdéseiről elméleti és gyakorlati szakemberek véleményét hallgatta meg. Rábel László soproni alispán azt javasolta, hogy a községi autonómiát hagyják meg, de a jegyzőt ki kell nevezni, mégpedig leginkább a nemzetiségi viszonyokra tekintettel és a község valódi vezetőjévé tenni, mert erre szakképzettségével rászolgált. Vele szemben Concha Győző egyetemi tanár ellenezte a kinevezési rendszert, mert a községben kellett volna igazán a helyi érdeknek megfelelő életet és kormányzatot megvalósítani. A világháború felé sodródó országban a lapok egyre kevesebbet foglalkoztak a jegyzőkkel, a felgyorsuló események közepette más hírek foglalták el a békés egyleti életről szóló cikkek helyét - a korszakot a forráshiány jellemzi a jegyzők mozgalmaira nézve. Egyetlen fontos eseményt érdemes kiemelni: 1914. júniusában törvényhatósági véghatározat jelent meg a vármegye hivatalos lapjában a községi és körjegyzők fizetésrendezéséről. 74 A századelő jegyzői végre elindulhattak a társadalmi felemelkedés útján, de csak mint társadalmi csoport, egyénileg bezárattak saját hivatásuk kalodájába és a felsőbb társadalmi szintekhez nem vezetett útjuk, azok ugyanis nem fogadták őket maguk közé. Felismerték ugyan, hogy ők a közigazgatás igazi pillérei, de terheiken csak akkor és ott könnyítettek, hol és amikor az egymással összefogó jegyzők ezt kiharcolták maguknak. 74. CSIZMADIA 1976. 281-289. p.; 2099-1913. sz. körrendelet. NHL. (1913. február 6. 8. p.); 22311913. sz. körrendelet. NHL. (1913. március 6. 2-4. p.); 18917-1913. sz. B.M. körrendelet. NHL. (1913. május 15. 2. p.); 23062-B-1913. sz. alispáni hat. NHL. (1913. október 2.1-2. p.); Fölkér János: A közigazgatás államosítása. NH. (1913. október 26.); NH. (1913. november 1. 2. p.); 8215. alisp. 498. jkvi -1914. sz. NHL. (1914. június 4. 2-3. p.). 64