Földi István: A községi és körjegyzők társadalma és mozgalmai Nógrád vármegyében 1873–1950 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 32. (Salgótarján, 2002)

5. A jegyzői státus kiteljesedésétől az I. világháború kezdetéig

Szilágyi Jenőre, a balassagyarmatiban Schéda Lászlóra, a szécsényiben Rédey Lászlóra, a szirákiban Szilassy Ödönre, a nógrádiban Darvas Gáborra, a loson­ciban Bélák Gyulára bízták azokat. 1911-ben a kormány a jegyzők állami alkalmazásba sorolására - ahogy akkor nevezték: államosítására - is ígéretet tett, de a javaslat megbukott. Ennek a megvalósulatlan ígéretnek lecsapódása lehet a Nógrád 1911. november 4-i cik­ke A falu jegyzője címen. A közigazgatás egyszerűsítését már a Széli-kormány is megígérte, a jegyzők azt hitték, hogy terheiket lerakhatják és élhetnek a hiva­tásuknak. A ciWdrő azonban így folytatta: „Derék jegyzőink megcsalatkoztak. A közigazgatás egyszerűsítésének terve papíroson szépen festett, de így gya­korlatilag megvalósíthatatlannak bizonyult... Maradt tehát minden a régiben és az ólomsúlyokat tovább czipelték a jegyzők." A közigazgatás államosítása a dualizmus egész korszakát végigkísérő megoldatlan probléma maradt: Tisza István kormánya is megígérte a jegyzők hatásköri reformját, de erre sem került sor. 1912-re országos kongresszust akartak összehívni a jegyzők Budapestre, hogy gondjaikat megbeszélve kiutat találjanak belőle. 72 A tervezett jegyzői kongresszust az országos jegyző egyesület vezetősége el­lenezte és a Nógrád megyei jegyzői kart is megosztotta. A kongresszisták élén Kovács Ferenc diósjenői körjegyző állt. Ő a Nógrádi Hírlapban 1912. február 18-án A jegyzői kongresszus elé című írásában arra buzdította a megye jegyzői karát, hogy a kongresszus pártjára álljanak. Cikkében így jellemzi harcias és kissé fellengzős modorban a jegyzői kart: „... a jegyzői kar ... egy nagy «czet», amely eleven fiakat hoz a világra, s ha már azokat megszülte - táplálni is akarja. Csendesen úszik ugyan a víz színén, tűri, hogy apró-cseprő tengeri madarak a há­tára üljenek, de jaj a halásznak, aki szigonyát belevágja és egyszerre meg nem öli!" A balassagyarmati és a nógrádi járások jegyzői körei egyhangúan az orszá­gos kongresszus összehívása mellett foglaltak állást és hasonló kiállást kértek a vármegyei jegyzői egylettől is. Az 1912. március 9-án Balassagyarmaton tartott rendkívüli egyleti közgyűlésen az országos jegyzői kongresszus ügyében úgy határoztak, hogy a március 30-i országos választmányi ülésnek írva kezdemé­nyezik a kongresszusnak május első felében való megtartását és ha ez nem tör­ténik meg, a kongresszust előkészítő bizottság veszi kézbe az ügyet. (Valósá­gos puccs volt készülőben!) Megköszönték Losoncnak a Rákóczi- fiúinternátus javára tett újabb telekadományát, mely a reményeket is felülmúló sikerrel mű­ködött és az oda felvételre jelentkezők mindegyikét képes volt befogadni. Ezek után, Pósa István elnök és Bory László egyesületi főjegyző lemondása miatt, időközi tisztújítást tartottak, melyen elnökké újra Pósa Istvánt, jegyzővé pedig Kovács Ferencet választották. 72. CSIZMADIA 1976. 276. p.; 641 /1910. sz. hat. NHL. (1911. január 5.1-2. p.); 177012-1910. szabály­rendelet, 373-1911. sz. NHL. (1911. január 19. 2-4. p.); 601, 603/1911. sz. NHL. (1911. június 1.5. p.); NHL. (1911. június 22. 3. p.); Jegyzőgyűlés. NH. (1913. augusztus 4.); Erzsébet árvaház. NH. (1911. augusztus 18.); A segédjegyzők és községi alkalmazottak... Nógrád. (1911. július 29.); A segédjegyzők és községi alkalmazottak... NH. (1911. augusztus 18.); A falu jegyzője. Nógrád (1911. november 4.) 62

Next

/
Oldalképek
Tartalom